Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

Intézetünk ünnepe a Miasszonyunkról nevezett szegény Iskolanővérek 100 éves jubileuma alkalmából. A boldogságos Szűz virágdíszes hónapjában a debreceni templomban is felhangzott a diadalmas invocatio : Venite exultemus Domino, jubilemus Deo salutari nostro ! Jöjjetek, örvendezzünk ! Jöjjetek, énekeljünk az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett velünk ! íme jubilálhatunk, ünnepelhetünk, a rend vészen, küzdelmeken keresztül eljutott a dicső századfordulóhoz. Ünneplésünkben a lelki motívumok kidomborítására fektettük a fősúlyt. Háromnapos ájtatosság vezette be az ünnepséget május 3-án. Tanítványaink részére délben szentbeszéddel kapcsolatos szentségi áldás volt. Az intézet hitoktatói kedves közvetlenséggel állították a gyermekek elé a boldog emlékű alapítónőt, Terézia anyát, mint a gyermekek szerető, erőslelkű anyját. Ugyanezen napokon a hívek a májusi ájtatosság keretében csatlakoztak a jubiláló rendhez. Mellau Márton, pápai prelátus, igazgató, ez alkalommal mondott szentbeszédeiben a rend alapítását és áldásos működését ismertette. Ez ájtatosságokat 6-án ünnepélyes nagymise fejezte be, amelyen a Szent László Dalegylet Emter miséjét énekelte művészi kidolgozással. Kollwentz Rezső karnagy, áll. reáliskolai tanár vezetésével. Evangélium után Kovács Sándor, a Katliolikus Figyelő szerkesztője méltatta a szentéletű rendalapítónő messze századokra kiható munkásságát. A jelenlevők közül sokan járultak a szent áldozáshoz. Délután 5 órakor ünnepi előadás volt. Megfelelő nagyterem hiányában dr. Kari János kegyesrendi reálgiimnáziumi igazgató készséggel engedte át intézetének dísztermét, mely szívességért ez úton is köszönetet mondunk. A műsort a tanítóképző intézet énekkarának precizitással előadott száma nyitotta meg. Az ünnepi beszédben Mellau Márton prelátus, igazgató közvetlen melegséggel rajzolta meg a rend alapítójának egyéniségét és munkásságát. Ilusz Ödön áll. reáliskolai tanár a kath. egyházközség nevében üdvözölte a jubiláló rendet és egyben vázolta a debreceni rendháznak történetét. Az intézet volt növendékeinek nevében vitéz Szegedy Gyuláné, a Svetits Szövetség ügyvezető elnöke fejezte ki meleg háláját. Többek közt ezeket mondotta : „Én nem történeti visszapillantással jövök, csak egy mélységes, leborúló hangulattal és úgy érzem, hogy nem az én szívem szava szól csak : de ilt vannak mind, városokból, falvakból, hivatalokból, iskolákból, családi tűzhelyek