Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

mellől, mind-mind, akik elhagyták egyszer a Svetits-zárdának örökre szent küszöbét, hogy a mélységes vallási nevelés szárnyán a hidegen rájukcsapó életbe elszálljanak." Majd kedves anagrammjáték tájékoztatta az ünneplő közönséget a rend házainak, nővéreinek és tanítványainak létszámáról Európában és Amerikában. A rend nagy kiterjedése csodálkozást, ennek ilyen ötletes szemléltetése pedig általános tetszést váltott ki. Ezután ünnepi színdarabban lepergett a 100 év története, alapításától kezdve a mai Te Deumig. Végül közel 100 szereplő ajkáról felhangzott az óhaj, hogy Terézia Anyát minél előbb oltárainkon tisztelhessük. Az ünnepi játék 7-én, hétfőn, újra színre került, ezt megelőzően Huber Eerenc kollégiumi igazgató, szentszéki bíró, lelkes szavakkal ecsetelte a rend nevelői munkáját. Ezen a napon Laczkó Béláné, Simonyi Erzsébet tolmácsolta meleg átérzéssel az anyák háláját és tiszteletét, a volt tanítványok szeretetét és ragaszkodását és végül minden igaz magyar asszonynak hódolatát és elismerését. Külön érdekessége volt a hétfői előadásnak, hogy azon megjelent az alkalmi műdarab fordítója, a rend hálás volt növendéke : nemes Czike Gáborné Lovich Ilona, az ismert költő is és felolvasta a rend jubileumára írt „Dicsérő ének"-ét. Visszapillantva e megünnepelt század küzdelmére és munkát

'ára, mélységes hálával és alázattal borulunk le az idők hatalmas Jra előtt, kérve irányító világosságát és támogató áldását az immár megkezdett új századra. - 9 «