Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

A jubiláló rend üdvözlése az egyházHa tekintetünk arra a hatalmas telek- és épülettömbre esik, amelyben a Svetits-intézet iskolái vannak elhelyezve, szinte hihetetlennek látszik, hogy mindaz, ami ma olt él és dolgozik, mindössze harmincnyolc, illetve negyvenkét év munkájának eredménye. Szinte megdöbbenünk arra a gondolatra, hogy Debrecen városában a katolikus leányok nevelését és oktatását egész 1892-ig mindössze egy hatosztályos elemi népiskola végezte. Ha úgy igazán megragad bennünket ennek az elmaradottságnak szomorúan érdekes volta, akkor tudjuk csak valójában értékelni Svetits Mátyás özvegyének, Krojanitz Annának nagylelkű bőkezűségét, amellyel a mai virágzás alapját megvetette és feltételét megteremtette. Hogy mi minden történt, míg a végrendelet keltétől annak valóra váltásáig az első lépés megtörténhetett, s hogy azóta milyen rohamos fejlődés volt az, amelynek eredményeit ma ámulva szemléljük : mindezt bőven és részletesen elmondják az intézet különböző értesítői. Mindebből most csak egyedül az a tanulság tartozik ránk, hogy erre a teljes joggal rendkívülinek mondható fejlődésre szükség volt, mert a közönség egyre növekvő bizalommal adta gyermekeit a nővérek vezetése alatt álló iskolákba, mert azt a bizalmát, amit az első öt nővérnek Debrecenbe érkezésekor a nekik szóló lelkes fogadásban előlegezett, az egymásután jövő évek alatt a nővérek munkájával a legteljesebb mértékben igazolva látta. Hogy ennek a fejlődésnek mennyi gondolat és gond, mennyi alázatos imádság és önzetlen munka volt a táplálója, annak csak az Úristen az egyedüli tudója. Mi csak anynyit látunk, hogy a jó Isten kegyelme velünk volt. Adott ennek az intézetnek nagylelkű alapitót, adott éleseszű és bölcs vezetőket, nagy terveket álmodni merő igazgatókat és az ő terveiket hűséges megértéssel szolgáló főnöknőket. Azonban a fának sem elé a nap és az eső. A fát a földben a gyökér tartja, táplálja, táplálékot az a sok kis névtelen és láthatatlan gyökér adja, ami mélyen a földbe rejtőzve csendben, feltűnés nélkül végzi munkáját. S ha általában az intézet nagyszerű fejlődésének érdemét az egymásután következő kitűnő vezetőknek szokták tulajdonítani, ügy érzem, hogy — az ő érdemük kisebbítésének leghalványabb szándéka nélkül •— ma nagyon illő és méltányos dolog, (megemlékeznünk azokról, akik a maguk szívük vérével, a lemondásban nagyszerű életük titkos gazdagságával adtak táplálékot, I. Elmondotta : Husz ödön reáliskolai tanár. — 10