Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1932

M e 11 a u Márton intézeti igazgató. Én pedig kezdem e telek múltjának ismertetését, amely a Svetits-intézet által való megszerzésig terjed. 1. Az intézet törzse, központja a 2543. régi, most 26. számmal jelölt telek. Mert itt áll a zsidóimaházból alakított intézeti kápolna és ezen épültek a legelső tantermek. Területe időnként különböző volt. 1773-ban 628 —, később 638 •-ölnek mérték. Az új kataszteri felmérés 747.30 •-ölnek találta. Valamikor valamelyik szomszédtelek rovására bővülhetett ennyire. Legrégibb tulajdonosa, kinek nevét kifürkészhettem, Oláh János. Özvegye Somogyi Borbála, férje adósságaiért elbecsültetvén e ház, 1631-ben eladja 300 forintért özv. Kamuthi Balásné Haller Angeleta udvari jobbágyának, Kun Lászlónak. Mégis 1651-ben megint Oláh János a gazdája. Valószínű, hogy ugyanolyan nevü fia 1631 után visszaszerezte az apai házat. Tulajdonosai később is sürün változtak. 1663-ban Nagy László, 1672—75-ben Kerékgyártó János, 1680—92 közt Sugó Péter, 1693-tól 1723-ig idősb és ifjabb Rigó Mihály, 1750—1772. közt Borsos György csizmadia, majd pár évig B o d a József szenátor említtetnek telektulajdonosul az adó- és bevallási könyvek által. B o d a József 1774. őszén 4 szál kifaragott épületfával, almáriummal, mangurlóval, házbeli aprólék eszközökkel, tölgyfadeszkákkal, disznóhízlaló óllal, meg 50— 60 zsák kukoricával együtt eladja 1560 rhér.es forintért Bálin tfi Jánosnak és H o 1 b a i Máriának, úgyhogy a vevők Boda urat el is költöztetik Debrecenből hazája felé Kecskemétig. Bálintfi egy ideig városi kiadó volt; de Szűcs István történetírónk szerint, kétes jellemű ember. El is adósodott. Háza 1787-től 1793-ig a királyi kincstár nevén áll. Azután Lukácsi József consiliariusé, akinek örökösétől 1799-ben Olaj József postamester vette meg. Olaj Nyíregyházára költözvén, házát földjével, szőlővel, kaszálóval együtt 1802-ben 4000 forintért eladja lászlófalvi EordSgh Györgynek. özvegye Winkler Mária 1811-ben, a nagy pénzromlás esztendejében, a varga- és váradutcai városrésszel együtt megégett házat 9000 rh. forintért magához váltja mostoha fiától E o r dö g h Antaltól. 1820. és 1840. között „az E o r d ö g h-ö r ö k ö s ö k" viselik e polgári telek közterheit. Lehet, ezekhez tartoztak S z u h á n y i Ferenc és László is, akik 1846-ban 2400 ezüst forintért eladják Liszkay Sámuel városi erdőmérnöknek. Liszkayt vállalkozó kedv hevíti és az újítások barátja. Ezen a Szent Anna-utcai telken még a szabadságharc előtt emeletes mulatóházat és nyilvános fürdőt építtet, tágas táncteremmel, az épület külső-belső homlokzatát díszítő jón oszlopos loggiákkal. A nagyerdei után ez volt a második közfürdő Debrecenben; a vizet saját fúrott kútjából kapta. 1849-ben a megszálló orosz sereg sok kárt tett a felszerelésében. Azután szép napok következtek reá. Az ötvenes években sok vidám, népes bál zajlott le nagy tánctermében. Napja mégis bealkonyult. Liszkay tönkrement. Mulatóházát 1862. körül Zichermann Ignác vette meg, aki 1865-ben bérbe adta a zsidó hitközségnek. Emeleti részét ekkor imateremmé, földszintjét pedig hivatalos helyiséggé és iskolává alakították. Végül a hitközség örökösen is - 14 - 4*