Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1931

mondjuk, hogy mindeme jótékonyság bőkezű cselekvésében nem utolsó sorban volt lendítő erő az a szerencsés körülmény, hogy a Notre Dame-apácák intézetéről volt szó, akiket ő Temesvárról már igen jól ismert s épen ezért lelkéből becsült s a piarista atyák gimnáziumáról, akiknek nevelőszelleme meglátszott az ő lelküle­tén is. És hogy Wolafka Nájndor volt a kérelmező, akit ő Csanád­ból igen jól ismert és nagyon szeretett. Debrecen nem is maradt hálátlan mindezért: 1897-ben, a nagynevű bíboros országra szóló ünnepségek között megült aranymiséje alkalmából Debrecen sz. kir. város közönsége nevében a városi tanács Simonffy Imre pol­gármester és Komlóssy István főjegyző aláírásával ellátott, ékesen szerkesztett üdvözlőírattal köszöntötte, a debreceni róm. kath. egy­házközség ugyanakkor Wolafka Nándor vezetésével küldöttségileg tisztelgett előtte, átnyújtván az egyházközség Dávidházy Kálmán készítette remek üdvözlő feliratát; az aranymise bankettjén pedig Wolafka Nándor és Unger Gusztáv, a debreceni egyházközség akkori világi elnöke külön fölszólaltak s köszönetet mondottak mindama jótéteményért, amelyekben a nagynevű bíboros Debre­cen városát részesítette. Schlauch Lőrinc egyéniségének másik jellegzetes vonása, hogy nemcsak jó pásztor volt, aki papságáért, híveiért, azok lelki gya­rapodásáért mindent megtett, hanem kiválóan képzett, nagytudású koponya is, akinek elméje fénye és ereje világító tűzoszlop volt az akkori magyar életben. Lelkének szépségeit csak fokozták állam­polgári erényei: törhetetlen hűség a magyar állameszméhez és a dinasztiához. Szellemi nagyságának pedig legszebb kivirágzása a csudás előadókészség volt, amely korának legnagyobb és legünne­peltebb szónokává avatta. Mint szónok mindig a leggondosabb elő­készülettel lépett hallgatósága elé. Beszédeit előre leírta és gondo­san kidolgozta s ez volt egyik titka annak, hogy minden szónak külön hangsúlya volt az ő beszédeiben, s hogy szónoklatai nemcsak az értelem számára jelentettek kimondhatatlan értéket és élve­zetet, de retorikailag is rememüvek voltak. Különféle alkalmakkor mondott prédikációi és beszédei öt hatalmas kötetben nyomta­tásban is megjelentek s az imént említett tulajdonságok mellett ínég azzal is tündökölnek, hogy a kor fülének akkor még teljesen újszerű nyelv jelentkezik bennük. Schlauch Lőrincet nemcsak mint nagy szónokot, de mint nagy tudóst is tisztelték kortársai. Könyvtárszobájában nem egy­szer gyűltek össze elmés vitatkozásra a századvég legjelesebb tu­dósai, akik között a lcghelytállóbb véleménynyilvánítás mindany­nviszor a bíboros részéről hangzott el. Nem vált azonban egyoldalú tudóssá; az elme műveltsége mellett a szív műveltségét is nagyon értékelte, amire igen jellemző esetet mondott el e sorok írójának a váradi egyházmegye egyik nemrégen elhúnyt kiváló papja. Egyik alkalommal a szellemi élet kiválóságai ültek együtt a -» 5 -»

Next

/
Oldalképek
Tartalom