Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1941

3 Sós ]enő. A folyó iskolaév elején, 1941. szeptember 1-én, Sós Jenő, iskolánk legidősebb tanára, 31 éves tanári szolgálat után, melyből 17 évet iskolánkban töltött, saját elhatározásából nyugalomba vonult. Sós Jenő a régi, világháború előtti tanári nemzedéknek volt egyik kiváló tagja. Bár a tanári pályán való elhelyezkedése abban az időben is bizonytalan volt, mégis ezt a pályát választotta. Komoly hivatásérzet, a munka szeretete és a tudományok iránt való érdeklődése vitte a tanári pályára, és ezeket a tanári pálya szempontjából döntő tulajdonságokat mindvégig töretlenül megőrizte. A magyar és latin nyelv és ^rodalom szépségeire oktatta a nemzedékek egész sorozatát 31 éven keresztül, mindig a legnagyobb sikerrel és eredménnyel. Maga is a klasszikus költészet olvasásával csiszolta finommá izlését.Igazi élvezője maradt ennek a költészetnek a múló évtizedek folyamán. Mint tanárt a becsületes és lelkiismeretes munka jellemezte mindvégig. Tanári kötelességét mindig a legpontosabban és a legnagyobb gonddal végezte. Ugyanezt a gondosságot és pontosságot követelte tanítványaitól is. Szigorúan ellenőrizte és bírálta munkáikat. De feltétlen igazságszeretete és éber lelkiismerete mindig távoltartotta a szigorúság túlzásaitól. Amint maga is mindig sokat adott a külső fellépésre és csínra, tanítványaitól is szigorúan megkövetelte a rendszeretetet és fegyelmet. Egyéniségét, egész életét csak tanári hivatásának betöltésére szánta. Ugy érezte, hogy ennek a hivatásnak a lelkiismeretes betöltése elég egy élet feladatának. Társadalmi és közéleti szereplés sohasem volt ambíciója. Tanitói és nevelőmunkája valóban teljes és hiánytalan életmunka volt: kezdő tanár korától nyugalomba vonulásáig soha szabadságot nem vett, soha el nem lankadt. Tanítását egyébként az alaposság és a módszeres eljárás jellemezték. Óráin igen komoly munka folyt. Ezt a munkát azonban gyakran megaranyozta egyéni humorának napsugaraival. Őszinte, becsületes, pontos, rendszerető, kötelességeiket hiánytalanul teljesítő, igazságra törekvő, jellemes férfiakat akart nevelni és nevelt is, mert a maga személyében élő példát mutatott mindezekre. Mint idősebb tanár is könnyen hozzá tudott simulni a középiskola új rendjéhez, mert tulajdonképen az az új rend az ő régi rendje volt. Óravázlatai belső tartalmuknál és külső csínjuknál fogva mintaszerűek voltak. Tizenkét éven keresztül végezte iskolánkban a tandíjkezelést, ezt az iskolánk különleges viszonyainál fogva olyan fontos munkát, annyi körültekintéssel és tapintattal, olyan pontossággal, hogy ez alatt az idő alatt tőle származó téves bejegyzés egyetlenegyszer sem történt. Ez a munka és a vele kapcsolatos elszámolások mintául szolgálhatnak az ország összes iskolái számára. Amint egész tanári működése követendő példaképen szolgálhat a tanári rend fiatalabb munkásainak, ugyanúgy követésre méltó kartársi magatartása a tantestület minden tagjával szemben. A tanári karnak mindig megértő, alkalmazkodó, felebaráti segítségre mindig kész és az együttműködést és baráti érzést szeretettel munkáló tagja volt. Most, hogy három, hosszú küzdelmekben és háborús változatokban gazdag évtized becsületes és kiváló érdemű nevelő munkája után nyugalomba vonult, a fenntartó testületnek és tanártársainak igaz nagyrabecsülése és elismerése kíséri további életútját. Bízunk benne, hogy ez az út nem fog eltávolodni régi munkahelyétől, jó tanácsait ezután sem fogja megvonni szeretett iskolájától. Adja Isten, hogy a jól megérdemelt nyugalom éveit sokáig élvezhesse!