Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1940

5 annyira magyar volt már húsz évvel ezelőtt is, hogy feltétlenül gimnáziumi nevelést akart gyermekeinek adni, de volt s ma is van még benne annyi a keleti zsidóságnak az ősi hagyományokhoz való ragaszkodásából, hogy ezt a gimnáziumot feltétlenül zsidónak akarta. Szükségből született a debreceni zsidó gimnázium, de a szükségben itt is közel volt a segítség. Debrecenben létesült a főváros után az első magyar zsidó középiskola, de Debrecenben volt addig is az ország egyetlen középiskolája, amelynek zsidó volt az igazgatója. A debreceni állami reáliskola éléről éppen a gimnázium alapításakor távozott dr. Kardos Albert igazgató, akiben a debreceni zsidóság régtől fogva a maga szellemi állásfoglalásának a megtestesítőjét látta: a magyar művelődésnek olyan elsőrangú munkását, aki zsidó hűségét nemcsak azzal bizonyította, hogy vallását nem változtatta meg, hanem a zsidó közéletben, a zsidó nevelés ügyében végzett állandó alkotó munkájával is. Igazgatója volt '— átmenetileg — állami tanár létére a hiközség elemi iskolájának is, igazgatta és megszervezte a debreceni izraelita polgári leányiskolát, tanulmányi felügyelője volt egyideig mindkét iskolának, s így mi sem természetesebb, minthogy legnagyobb iskolájának, a gimnáziumnak megszervezésére és igazgatására ismét csak őt kérte fel a debreceni statusquo/ ante izr. hitközség. Dr. Kardos Albert meg is felelt a várakozásnak, nemcsak megszervezte az új iskolát, nemcsak elvezette az első érettségi vizsgálatig, amellyel a gimnázium (1924-től 1935-ig reálgimnázium) a teljes jogú magyar középiskolák sorába lépett, hanem lélekkel is eltöltötte az iskolát: azzal a legnemesebb magyar szellemmel, amelynek a mult század nagyjai: Széchenyi, Kossuth, Deák,, Eötvös mint államférfiak, Petőfi, Árany János, Gyulai Pál, Madách Imre mint írók az örök időre szóló képviselői, és azzal a törhetetlen zsidó hűséggel, amely nemcsak a zsidó hithez, hanem a zsidóság szellemi alkotásaihoz való ragaszkodásban is nyilvánul. Gimnáziumunk így élő bizonysága annak, hogy ez a kettős szellemiség mily harmonikus egésszé olvadhat össze, s éppen ez összhang elérésében van legsajátabb hivatása. Az iskola második igazgatója, dr. Vág Sándor, mindenben elődje nyomát követi és fő gondja, hogy az iskola egy vonalnyira se térjen el ettől a már hagyománnyá vált szellemi iránytól. De az ő igazgatásának eddigi tizenkét esztendeje sem csupán a megtartás és megőrzés ideje, hanem a fokozatos fejlesztés és az új alkotás kora is. Az eleinte ideiglenes helyiségekben meghúzódó gimnázium főépülete ugyan már dr. Kardos Albert idejében elkészült, de dr. Vág Sándor idejében csatlakozott ehhez, noha a debreceni zsidóság és vele az iskola anyagi helyzete évről-évre súlyosbodott, az intézet tornaterme, természettudományi előadóterme s végül a rajzterem és műhelyterem is. Ugyancsak az ő működéséhez fűződik számos korszerű újítás bevezetése: megjelenik az iskolában az oktató film, amelynek vetítéséhez nemcsak gépre és vászonra, de alkalmas helyiségre is volt szükség, megindulnak az ifjúság délutáni műhelyi gyakorlatai is, amelyek a magyar zsidóság új helyzetében igen szerencsésen egészítik ki az iskola munkáját. Szerencsés kiválogatással egészíti ki az intézet tanári karát — mindig az igazgató javaslata szerint — az