Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1940

A 6 utóbbi években is a gimnázium felügyelő bizottsága olyan buzgó, szakjukban jól képzett fiatal tanárokkal, akik méltán megérdemelték, hogy dr. Vág Sándor a fenntartó hitközség válságos anyagi helyzetében is megszerezze nekik az állásukban való véglegesítést. Ő szervezi meg a gimnázium barátainak egyesületét is, újabb erős erkölcsi és anyagi támaszt szerezve az iskolának. A két igazgató mellett mindig kész támogatóként, az iskola igaz barátai és pártfogói gyanánt állottak a hitközség fő-rabbijai. Előbb áldott emlékezetű dr. Schlesinger Sámuel (1922—1937.), aki maga is tanított intézetünkben, aki megszervezte és irányította vallástani és héber nyelvi oktatásunkat, megalapította s a maga lelkének vallási és költői áhítatával megtöltötte ifjúsági istentiszteletünket, de akit ifjúságunkkal való páratlanul meleg és közvetlen kapcsolata, szegény diákjaink iránti kifogyhatatlan jósága tesz elsősorban emlékezetessé iskolánk történetében. Majd jelenlegi főrabbink, dr. Weisz Pál, aki dr. Schlesinger Sámuelnek főként a héber nyelvi tanítás ügyében való fáradozását folytatja, még nagyobb energiával és egyre fokozódó sikerrel, aki az iskola iránti társadalmi áldozó készség növelésén és megszervezésén is állandóan munkálkodik, de főként ifjúsági istentiszteleteinken elhangzó nagyhatású szónoklataival és bármicva-beszédeivel erősíti és mélyíti ifjúságunk vallási hűségét és erkölcsi felfogását. Az iskola alapítója és fenntartója a debreceni statusquo ante izraelita hitközség, amelynek egész vezetősége mindenkor áldozatra kész barátja volt az iskolának. Mindazt, amit hitközségünk vezető férfiai iskolánkért tettek, lehetetlen volna felsorolni ily szűkre szabott helyen. így csak felügyelő bizottságunk elnökeiről, dr. Fejér Ferencről (1921—1933) és Ungár Jenőről (1934—) emlékezünk meg, akik közül az első a gimnázium megalapításakor kifejtett, törhetetlen akarattól áthatott munkásságával szerzett elmúlhatatlan érdemeket, a második, a közgazdasági élet tapasztalt, régi hajósa a, legsúlyosabb anyagi válságok szirtjei között kormányozta át sértetlenül az iskola hajóját. Az iskola tanárai közül a két évtized folyamán kettőt ragadott el a halál: egy élete delén álló, nagy és eredményes munkásságra visszatekintő pedagógust, dr Gonda Józsefet, aki 1922-től 1927-ig volt gimnáziumunk egyik legbuzgóbb és példásan vallásos életű tanára, és egy pályája kezdetén álló, de fényes tehetségével nagy reményekre jogosító ifjút, dr. Weisz Dezsőt, aki 1937-től 1939-ig volt néhány órát adó tanára intézetünknek. Emléküket kegyelettel és szeretettel őrizzük. Más intézetbe két tanárunk távozott: 1923-ban Fenyvesi Andor a pesti zsidó gimnáziumhoz, 1939-ben pedig — egyelőre ideiglenesen — dr. H a á s z Imre vált meg tőlünk, hogy átvegye az ungvári zsidó gimnázium vezetését. Két tanárunk, dr. Fenyő Béla és Vadász Endre pedig néhány évi eredményes itteni működésük után nemcsak intézetünktől váltak meg, hanem a tanári pályától is. A tanári karnak számos olyan tagja volt és van, aki érdemes munkásságot fejt ki iskolánk falain kívül is. Első igazgatónk dr. Kardos Albert a magyar irodalomtörténetírásnak és nyelvtudománynak országos nevű munkása, s korábban a debreceni irodalmi élet egyik szervezője volt. A legutóbbi évekig szintén tevékeny részt vettek Debrecen szellemi életében dr. Vág Sándor igazgató, dr. Kardos László és Kardos Pál tanárok is. Kardos László különben országosan ismert irodalmi biráló és műfordító is, aki 1938-ban elnyerte a legnagyobb magyar irodalmi kitüntetések egyikét, a Baumgartendíjat. Dr. H a á s z Imre a történetírásnak és néprajznak buzgó művelője, az 1