Állami főreáliskola, Debrecen, 1928

17 séget. Az iskola tanári kara nevében dr. Merker Márton üdvözölte néhány szóval a jubilánst, majd az énekkar Éljen soká köszöntője következett. Ezután az intézet országos büszkesége, a fúvózenekar adott szerenádot megteremtőjének, pártfogójának, a jubiláns igazgatónak. Majd a Szózat s a Himnusz hangjai mellett az ifjúság elvonult az intézet épülete előtt. Az ünnepség június 23-án délelőtt folytatódott az intézet udvarán. Az ünnepi istentisztelet után az ifjúság felvonult az udvaron a fúvózenekarral az élén. Az ünneplő közönség körében olt láttuk többek közt : Ady Lajos tankerületi főigazgatót, Vályi Nagy Frigyes tábornokot, Lépes Győző ezredest, S. Szabó József igazgatót, Mellau Mártont, a r. k. leányliceum igazgatóját, Nánay Béla leánygimnáziumi tanárt, Unghváry György Máv. főfelügyelőt, a Diákszövetség elnökét, Gál Samu Hév. üzletigazgatót, Varga Emil dr. városi tb. főorvost és sok másokat a növendékek szülei és hozzátartozói közül. Az ünnepség bevezetéséül a fúvózenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Kollwentz Rezső tanár üdvözölte a reáliskola tanári testülete nevében a jubilánst. Mikor 1921 őszén mondotta többek közt —-elfoglaltad az igazgatói széket, mindenfelé romokat találtál. Elhanyagolt volt iskolánk épülete, visszaesett ifjúságunk magaviselete, szorgalma. Rövid X év alatt az iskola épülete gondozott, a tantermek csinosak, ifjúságunk szorgalma szemmel láthatólag megnövekedett. Nehéz munkád mellett volt gondod a cserkészet s a gyorsíró-tanfolyam megszervezésére, megteremtetted az intézet büszkeségét : a fúvózenekart. Időd még maradt az iskolánkívüli tevékenységre is. Ott voltál a Hitelszövetkezet, a kath. férfiliga s a kath. Népszövetség helyi szervezetének megalkotásánál. Gondod volt rá, hogy a devalváció miatt értéküket vesztett alapítványokat újra életre keltsed. Áldozatos munkádra kérjük az Isten áldását, tartson meg nekünk s az ifjúságnak, hazánk- kultúrájának javára, családod örömére és sok-sok tanulónemzedék jövendő boldogulására. A lelkes tapssal fogadott beszéd után Ady Lajos főigazgató a kultuszkormány üdvözletét tolmácsolta. A tankerületi főigazgató gondolatokban gazdag beszédében fejtegette a jubileum jelentőségét, melynek csak akkor van reális értéke, ha a jubiláns ennél a határkőnél szembenéz saját magával, objektív számonkérést tart saját énjével szemben. Ha ez megtörténik, csak ebben az esetben értékes a jubileum, csak ekkor van megtermékenyítő, üdvös hatása úgy az ünnepelt, mint az ünneplők szempontjából. Hogy ez megtörtént a jubiláns részéről, az bizonyos, tehát joggal és méltán ünnepeljük őt ma 25 éves tanári működésének jubileumán. S. Szabó József a református főgimnázium nevében, Mellau Márton pápai kamarás a kath.* egyházközség, iskolaszék, a Svetitsleányliceum, Nánay Béla tanára Dóczi-leánygimnázium, Unghváry György Máv. felügyelő a reáliskolai diákszövetség nevében üdvözölték a jubilánst. Ezután az ifjúság nevében előállt Levente István VII. oszt. tanuló és szép, rövid beszédben köszönte meg mindazt a szeretetet, amit növendékeire pazarol. Majd az intézet szimfonikus zenekara adta elő Kollwentz Rezső tanár pompás vezetése mellett Flotow Márta operájának nyitányát szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás mellett. Ezután Jesch Mátyás tanár olvasta fel a vidéki iskolák átiratait s az üdvözlő táviratokat s megemlítette, hogy a jubileum emlékére a tanári kar az ifjúsággal együtt alapítványt létesít a jubiláns nevére. A jubileumi ünnepség után dr. Zalai János válaszolt meghatott szavakkal az üdvözlésekre. Köszöntötte Lakner József tanárt, aki ezévben Reáliskolai értesítő. 2