Állami főreáliskola, Debrecen, 1927

30 gimnázium cserkészotthonában szállt meg. A kirándulás lefolyásáról a jelentés a következőképpen hangzik : A nap délutánját Gyöngyös nevezetességeinek megtekintésére fordítottuk. A város a fejlődő magyar vidéki városok képét mutatja : utcarendezések, vízvezeték, csatornázás, építkezések folyamatos munkában vannak. A tízév előtti nagy tűzvész nyomai még itt-ott megvannak, egyegy tetőnélküli csonkafalú romépület alakjában. A tűz vészes pusztításának a vízhiány volt az oka. Ezért építenek most vízvezetéket. Egyes utcái rendezettek, aszfaltozottak és sok szép épület van bennük. Megtekintettük két régi rk. templomát : a szent ferencrendiekét és a Szt. Urbán főtemplomot. Mindkettő csúcsíves stílusban épült. Amazt a Báthorv-család építtette a XIV. században ; benne nyugszik II. Rákóczi Ferenc liíres generálisa : Vak Bottyán. A főtemplom rendkívül díszes, szinte lesújtja a szemlélőt gazdag freskóival, amelyeket korunk legkiválóbb egyházi festői készítettek. Kiváló vasas-timsós fürdőjét, a közbejött eső miatt nem vehettük igénybe. Gyöngyös élénk kereskedő város. A kereskedelem legfőbb tárgya : a gyümölcs (legkivált cseresznye, szőllő) és a bor. Megszemléltünk egy hatalmas szövetkezeti borpincét, amelynek labirintikus földalatti folyosóiban akkora fa- és cementhordók sorakoznak, hogy némelyikben 20,000 liter bor fér el. A pince fel van szerelve a legmodernebb sajtoló és szívó gépekkel. A szőllőt itt préselik ki s a must nyomban a pincébe folyik le a megfelelő hordó-kolosszusokba. Másnap (június 24.) reggel 7

h"kor búcsút mondtunk Gyöngyösnek, hogy nekivágjunk a most még csak a lábát taposó Mátrának. Egy darabig ,,úrimódon" túristáskodtunk, mert a „Mátrai Iparvasút" kis „kávéőrlője" vitt bennünket egy kissé köhögős igyekezettel, kényelmes nyitott kocsikban a meglehetősen emelkedő és kanyargós pályán Mátrafüredre (a régi ,,Bené"-re). Ez a kedves kis üdülőtelep 340 m. magasságban fekszik ; tiszta hegyi levegője, erdős környezete és a raffinált kultúrától még mentesen szép. és tág kilátást nyújtó szelíd fekvése valósággal csalogatja pihenőre a fáradt idegeket. Itt csomagjainkat egy szekérre rakván, most már a síkvidékhez szokott lábaink erejére támaszkodva vágtunk neki annak a gyönyörű túrista-útnak, amely egy szűk völgyön át az ú. n. ,,Hanák Kolozs menedékház"-hoz s innen a Mátra legmagasabb pontjára : a Kékesre vezet. Gyönyörű tölgy-, bükk- és gyertyánfaerdő árnyas sátra alatt haladunk, amelynek alját a tarka hegyi flóra pompás virágszőnyege takarja. A gyaloglás fáradalmaira enyhülést kínálnak az itt-ott felbuggyanó pompás vizű források. Ezek közül legszebb az ú. n. „Gyökérkúf'-forrás, amelynek kristálytiszta és jéghideg vize egy hatalmas bükkfa gyökeréből látszik fakadni. A túristák itt szokták tartani első nagyobb pihenűjiiket. » A túrista-útnak körülbelül 600 m. magasságában egy szélesen kiterülő völgykatlanban most épül egy nagyszabású áll. szanatórium, amely széltől és portól mentes, verőfényes magaslati klímájával legnagyszerűbb enemű intézete lesz Magyarországnak. Tizenegy órakor értünk a 727 m. magas ,,Remetefa dombja" oldalán fekvő „Hanák Kolos"-féle menedékházhoz, amelyet közönségesen ,,útkaparóház"-nak hívnak, mert tényleg a kettő egy épületben van. A menedékházat a Mátra Egylet tartja fenn, benne kényelmes és tiszta szállást kaphatnak a túristák (25—30 ágy teljes felszereléssel). Mi is itt telepedtünk meg és töltöttük 24-ike éjjelét. Ugyancsak van itt a Mátra Egyletnek vendéglője is, ahol jutányosán pompás étkezést_nyerhet a kifáradt és éhes hegymászó. Ebéd után egy gyönyörű, százados bükkerdőn át vezető túristaúton