Állami főreáliskola, Debrecen, 1927
31 felmentünk a ,,Kékes"-re, amelynek 1010 m. ormára emelt ,,Vass József" kilátójáról gyönyörködtünk az elénk táruló pompás panorámában. Innen, szétdarabolt hazánk legmagasabb pontjáról a világ négy tája felé tekintve, gondolatunk ama magasságok és síkságok felé szállt, amelyeket még mindig idegenek lába tapos s merre a magyar milliók várják a feltámadást. . . Június 25-én reggel 7 órakor elhagytuk a Hanák-menedékházat, hogy egy 14 km. hosszú és fárasztó úton eljussunk a 963 m. magas NagyGallya tetőre. A társaság Ikarusai már fél 11-kor odaérkeztek, a nehézkesebb trént képező utócsapat azonban csak 12 órára döcögött be a célhoz. Fárasztó volt az út, de az a gyönyörű kilátás és az a lebilincselő természeti környezet, amelynek itt élvezői voltunk, megérte ezt a fáradságot. A Mátrának ez a legszebb pontja. Azért építette ide csínos menedékházát a Magyar Hegymászók Egyesülete. Ebben kaptunk kifogástalan elszállásolást és kielégítő étkezést. Ide jöjjön pihenni, testileg-lelkileg felüdülni és szórakozni az, aki a természetet szereti. Istennek ebben a fenséges templomában megtanul igazán imádkozni, amelynek talapzata illatos és tarka virágszőnyeg, menyezete az azúrkék égbolt, misztériuma a környező őserdők homálya, gyertyafénye a tündöklő Nap, a csillagok ragyogása és a villámok cikázása ; tömjénfüstje az itt átsuhanó fellegek gomolygása; harangzúgása és orgonája a mennydörgések moraja... Néhány nagyszerű természeti tüneménynek is voltunk itt szemlélői. Láthattuk, hogyan születnek a felhők ; este pedig a lenyugvó Nap színpompája bűvölt el bennünket, amidőn a horizont alá merült korongjának sugarai a látóhatár felett szétterülő strátus-felhőkből valóságos tűztenger! varázsolt elénk. Június 26-án reggel 7 órakor búcsút mondtunk a Nagy Gallyatetőnek és egy 16 km.-nyi, folyton lefelé tartó túrista-úton — amely a Nagy-Gallya és Mogyorósorom északi lejtőit borító gyönyörű bükkerdőn át vezet — elérkeztünk az ,,Üveghutá"-hoz, a parádi víz forrásához (a Csevicéhez) és Párád községen át Parádfürdőre. A hutában bemutatták az üveganyag megolvasztását az állandóan égő kemencékben és egyes üvegtárgyak (lopó, palackok, dísztárgyak stb.) készítését. A forrásnál megtekintettük a töltőházat és a gróf Károlyi Mihálv-féle „vörösvári" vadászkastélyt, amely jelenleg magyar egyetemi hallgatók nyaralására szolgál. Majd a csínos és tiszta palóc községen : Párádon keresztül haladva, d. u. y 21 órakor érkeztünk meg Parádfiirdőbe, ahol a fürdő igazgatósága a Károlyiak istállóiból átalakított túristaszállóban helyezett el bennünket megfelelő módon. Étkezésünk a Pók Endre-féle nagyvendéglőben volt teljes megelégedésünkre. A délutánt a szép fürdőtelep megtekintésére fordítottuk, amely a Tarna-patak völgyének legszebb frontján fekszik, két oldalt erdővel koszorúzott, gyönyörű hegyláncok között. Gondozott nagy parkja és díszes épületei vannak. Június 27-én reggel %7 órakor hagytuk el Parádfürdőt, ahonnan kényelmes autóbuszok röpítettek bennünket egy kellemes, árnyas úton Recskre (4 km.), amely egyúttal Parádfürdőnek is vasúti állomása. Innen 7 óra 17 perckor indult vonatunk, amellyel egy negyedóra alatt a siroki állomásra értünk, amely a két Tarna-patak egyesülésénél fekszik. Itt elhelyezve podgyászainkat, könnyűszerrel gyalogoltunk be a mintegy \ km.-re fekvő községbe, illetve a községtől északra emelkedő várromhoz. Dacára a nagy hőségnek, tanulóink gyakorlott túristák módjára másztak föl a meredek és kopár hegyoldalon, hogy tanulmányozzák a XIV. században épült „Darnó vára" romjait, kazamatáit és gyönyörködjenek a
