Állami főreáliskola, Debrecen, 1927

14 Ilyen részleteket tartalmaztak pl. : ,,A saláta jó fő- és gyomorfájásra, árpaliszttel keverve jó minden daganatra, kígyómarásra, pók- és skorpiócsípésre, a belőle készült szirup mellszúrásra." ,,A gentiana növény mirrhával és porrátört rákszemmel veszettkutya marását gyógyítja, borban jó aszkórság ellen ; oldalfájás ellen is jó a kifacsart leve; külsőleg sebeket, himlőt és orbáncot gyógyít." ,,A réti arany virág meggyógyítja a sárgaságot, ha feredő után a füvet megfőzvén, vizes borban iszod ; a fövényt (homokot) is kiveszi a veséből. E néhány szemelvény eléggé rávilágít a „Debreceni Füvészkönyv" előtti botanikai tudományra. * A „Magyar Füvészkönyv"-ben olyan emléket állítottak maguknak Diószegi és Fazekas, amelyre igazán ráillenek Horatius szavai : „Exegi monumentum aere perennius." Azonban az a várakozás és óhaj, amelyet a munka megjelenéséhez fűztek, nem váltak valóra. Az akkori magyar viszonyok nem kedveztek a a könyv elterjedésének. Abban az időben nagy volt a társadalom közönye különösen a természettudományok iránt. A latinnyelv annyira uralta a helyzetet, hogy a műveltebb magyar közönség nem talált szórakozást magyar könyvek olvasásában s így alig kelt el belőlük egynéhány példány. Ez a sors érte a „Füvészkönyvet" is. A tanulóifjúság — akinek pedig különösképpen szánva volt — észre sem vette ; a felnőttek pedig a hasznosat keresték benne, nem a gyönyörűséget. Akadtak Diószeginek olyan paptársai, akik szemrehányást tettek neki, hogy ilyen haszontalan munkára fecsérli erejét. Fájdalmasan panaszkodnak mindketten azért, hogy „munkájuk világrajövetele után harmadfél év múlva félretétetett és elfelejtetett". A szelídlelkü Diószegi azonban nem vesztette el reményét és hitét. Egyrészt vigasztalta magát azzal, hogy el fog jönni az a kor, amely méltányolni tudja munkásságát, másrészt meg újra munkához látott és az olvasó közönség gyakorlati szükségletét szem előtt tartva, halála előtt pár hónappal kiadja második nagy művét: az ,,Orvosi Füvészkönyvet" 1813-ban. Benne felsorolta minden növény gyógyhatását, gazdasági és ipari jelentőségét. Meg is találta olvasóközönségét; elterjedt, népszerű, házi orvosikönyv lett. Ezt a könyvet Diószegi a saját neve alatt adta ki ámbár feltehető, hogy felhasználta benne Fazekas praktikus tanácsait is. Diószeginek az első Fűvészkönvvre vonatkozó jóslata halála után 10 esztendő múlva teljesült. A természettudományoknak első tanára a főiskolán : Kerekes Ferenc 1823-ban a főiskola ifjúságának kötelező tankönyvéül vetette föl, amit azután követtek más hazai iskolák is. Fazekas megörülvén könyvük sorsának eme jórafordulásán, a még meglévő 2150 példányt átadta a kollégium könyvtárosának. A könyvek ára fejében 1824. év április havában a kollégium pénztárától felvett 3000 forintot. Tudományos munkásságának még egy elismerését megérte Fazekas Mihály a debreceni füvészkert létesítésével kapcsolatban. 1821-ben, amidőn a városi szenátus abban a kérdésben folytatott tárgyalásokat, hogy a füvészkertet a Nagyerdőn, vagy a Paptava helyén létesítsék-e, fíeck Pál királyi komisszárius az utóbbi helyet jelölte ki és ezzel kapcsolatosan a füvészkert leendő igazgatójára nézve is intézkedett a következőképpen : „Minthogy pedig a Botanikuskertnek felállítására nézve egy olyan igazgató kívántatik, aki ahhoz ért és arra alkalmas, ahhoz képest Fazekas Mihály urat, ki a maga botanikai tudományát már munkája által is kimutatta, rendelje a szenátus a Botanikuskert igazgatójává."