Állami főreáliskola, Debrecen, 1927

9 ünnepelte Csokonait, mohón oJvasla Himfy szerelmét, lelkesült Kisfaludy Károly alkotásaiért : mindennap újat és újabbat várt és keresett az irodalomban : élvezeteset, változatosat, tetszetőst, amit a romanticizmusz alkotásában meg is kapott. Fazekas pedig nem volt az a költői tehetség, amely gyorsan és változatosat tudott alkotni : a költői vénát pótolta nála a technikai készség, a figyelmet keltő nyelvezet, a vers gördülékenvsége s érdemeit — úgy hiszem — helyesen értékeljük, amikor megállapítjuk, hogy ő a költészettel időtöltésből, szórakozásból foglalkozott, nem pedig vérbeli hivatottságból, rátermettségből. Kortársai túlszárnyalták, de el nem tiporták. Nevét egyébként is fenntartották volna a Füvészkönyv megírása és főleg a tudományos nyelv megmagyarosítása, megújítása körül szerzett sikerei. Befejezésül még .csak néhány szót idézek az iskolánk falában elhelyezett márványtábláról : Tanuljunk a hazáért élni! Hogyan ? úgy, mint Fazekas élt ! Fazekas azt a jó félszázadot élte át, amelyben a magyar lelket ébresztgetni kellett aléltságából : amikor a feleszmélt magyar értelmet művelni kellett, látókörét, tudását bővíteni, nemzeti érzését felrázni, majd működésbe hozni, öntudatát fokozni, történeti hivatottságának tudatát erősbíteni, általánosítani, nyelvét megújítani és a műveltség előhaladott nívójához felemelni, ízlését tökéletesíteni: — szóval a dicső nemzet puha fiaiba új szellemet kellett önteni, amely képessé tegye, hogy az európai művelt népek sorába felemelkedjék s azok között meg is állja helyét. Ezen nagy harc megvívásához minden harcosra szükség volt: ezen nemzetmentő munkában részt kellett venni politikusnak és tudósnak, írónak és költőnek egyaránt, aki a nagy nemzeti ügy kérdését szívén viselte. Nyereségnek kellett tehát tekinteni mindenkit, aki erőivel a harchoz jelentkezett. Fazekas Mihály azok között volt, akik nem közepes tehetséggel vállalták a munkát és nem elégedtek meg a fölületes, a könnyű, a tetszetős sikerekkel. Harcot vív a magyarság ma is : s a harc ma is erőket követel. Jelentkezzünk hát mindnyájan e küzdelemhez arra a helyre, ahol ránk szükség van, ahol képességeink legjobban megfelelnek. Tanuljunk a hazáért élni oly elvek szerint, amelyek nemzeti multunknak, romlatlan magyar becsületünknek legjobban megfelelnek. A mai magyar generációnak feladata, hogy kulturált, civilizált lelkét megmutassa a világnak s ha minden lépésén nem nőnek is rózsák : türelemmel, megadással viselje a szúró tövisek keltette fájdalmat. A nagyok példája lebegjen előttünk s akkor küzdelmünk nem lesz meddő ! II. Fazekas Mihály a botanikus*' írta : Lovas Rezső, tanár. Fazekas Mihály halálának 100. évfordulója alkalmából a napilapok hasábjain gyakran találkozhattunk Fazekas Mihály nevével. A róla szóló alkalmi cikkek azonban jóformán kivétel nélkül csak mint költőt és nyelvészt méltatták ; természettudományos munkásságáról — ami az előbbivel legalább is egyenlő értékű — vagy teljesen megfeledkeztek, vagy legfeljebb elintézték ezt egy rövid mondatban, ami körülbelül így hangzik : Diószegi Sámuellel együtt írták az első magyar fűvészkönyvet. Nem is lehet nagyon megütközni ezen ; mert hiszen Fazekas, mint 1 Fazekas Mihály halálának 100 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen tartott felolvasás.