Állami főreáliskola, Debrecen, 1924
fi nagy kérdése: kőszén-rétegeink kifogyása és pótolhatatlansága; másik: a bányalég örökké romboló rémének a leküzdése. Berend Iván neve ezzel a két katasztrofális kérdéssel kapcsolatos. Élni fog, míg a kőszén él. A harmadik hős és ideál : Tatrangi Dávid, a mának és a holnapnak hőse, világhőse. Az emberírtó háborúk megszüntetésére talál föl olyan szert, amely Európa korlátlan urává teszi. A Tatrangi Dávid Európát lenyűgöző találmányának az eszméje ma is a levegőben remeg : hogyan lehetne egy nemzetnek megfélemlítenie és békében tartania az egész világrészt ? hogy azután a kényszerűségből önkéntvállalt új élet támadjon : együtt, szövetkezve élni, minden országnak mindenkiért. Ez még oly távoli gondolat, hogy megvalósulása szinte beláthatatlan. De, hogy e felé halad az emberiség, azt Jókai már megsejtette s így Tatrangi Dávidja az emberiség holnapjának, jövőjének a hőse. De száz, meg száz olyan alakja van Jókainak, akit azért szerettünk meg, mert valamelyik álmunkat valóra váltotta. Ideáljaink. — Jókai ebben a tekintetben csaknem a vallás nagy mozgató eszméivel egy jelentőségű hatalom, legalább egy kis körben : a magyarság körében. Ez a harmadik nagy erő, mely rendkívüli hatását magyarázza. 4. Egyik embernek a másikra való hatásában nem utolsó tényező a hang. Először a fizikai hang. Nem akarom itt a két nembeliek közt támadó nagy érzésnek, a szerelemnek hangbeli varázsát festegetni ; férfira a kedves női hang, nőre a szép férfihang, úgy hat, mint a napfény a virágra. De a szerelem övén kívül, a társadalmi élet más területein is rendkívüli jelentősége van a hangnak. Kossuth páratlan hatását gyönyörű organuma nélkül nem igen lehet elképzelni, ezt a szívmegejtő, elbűvölően szép orgánumot magasztalják az ámuló amerikaiak, ennek estek rabjául az angolok, az olaszok is. Az íróknak is van hangjuk, lelki hangjuk : a stílusuk, amelynek zengése, dallamossága, bája, gazdag modulációja megejti az olvasók lelkét. Jókai mesélő hangjában valami kimondhatatlan édesség van, nőiesség a férfiasságban — nekünk férfiaknak s bizonyosan valami drága férfiasság a nőknek. Jókai mesélő hangja, úgy képzelem, rokon a Kossuth világcsodálta szónoki hangjával. Mindakettőt az érzések, a mély megindulások teszik hajlékonnyá, dallamossá, ha szabad mondanom : bájossá. Kossuthban az idegenek, az amerikaiak, a bájosságot emelik ki. Jókaiban föltétlenül ez a hódító. Jókainak az egyéniségében is, mint minden művészében, sok volt a nőies ; lágy szívű, engedékeny, a maga akai'atát másénak alárendelő ember volt ; szinte megkívánta, hogy mindig uralkodjék rajta valaki. Ennek a félig női, félig gyermeki odaadásnak hangokba olvadása : az ő gyönyörű mesélő stílusa. Elevenség, érzelmesség, páthosz és humor jellemzi ezt a stilust. Elevensége: fáradhatatlan. Ügy folyik a szó Jókai ajakáról, mint a hyblái méz — édesen. Színes hullámokat vet futásában beszédének a patakja ; virágokat ringat tükörén, arany szárnyú pillangók csaponganak felette ; nappal benne bámulja magát a nap, éjjel a hold és a csillagok. Érzelmessége : cáodás távlatokat tud nyitni lelkünkben ; hangulatkapcsolódással régi emlékeinket kelti föl s ezek a könnyeket kicsaló ráemlékezések arany ködbe borítják előttünk azt a tájat, azt a történetet, amely könyvéből ránk mosolyog. Jókai a megindításnak legnagyobb magyar művésze. Azért ragad bennünket magával, mert mindig a szívünkhöz szól, Páthosza ; akaratlanul lopózik be még leírásaiba is : a
