Állami főreáliskola, Debrecen, 1924

5 XVII. Képzelete a harmadik nagy erő. Jókai képzelete olyan, mint a repülőgép : a földön indul meg, eleinte döcögve gördül végig a nyers rögökön s akkor egyszerre csak a levegőbe emelkedik, és mire észrevesszük, már szárnyakon száll, már a kék magasságot hasítja. Jókai minden története a földről indul el és valamennyi a levegőben lebeg, kápráztatva, mint a tündéri délibáb. Ha sajátságos varázsát meg akarjuk érteni: csakis ebből az észrevétlen régió-váltásából magyarázhatjuk meg. Mert Jókai a legtisztább eszményítője a valóságnak. Ő igazán tükörképét adja az élet szépségeinek és "borzalmainak, de úgy, hogy ne fájjon — csak gyönyörködtessen. Nem a való, de annak égi mása : ez az ő regény-költészetének nagy titka. Az eszményítés, az ideálokat adás a legnemesebb és legősibb célja minden vezérlő szellemnek. A vallásalapító nagy próféták ezzel támasztanak lélekrengetést egész világrészeken. A nagy művészek ezzel érdemlik meg azt, hogy magunk fölé emeljük őket. Az ideálok : a legtökéletesebb elképzelései saját magunknak ; ha nem változhatunk is olyanokká, már az, hogy törekszünk olyanokká lenni: tökéletesebbé, szebbé teszi életünket. Jókai ilyen nagy ideáladó szellem. Az ő történeteiben meghökkentő lehetetlenségek: tulajdonképpen a túlfokozott emberi értelem és akarat megvillantott csodái, amelyek csak addig csodák, míg elérhetetlenek. Jókai A jövő század regényé-ben megálmodja a leviharzott világháborút, igaz, csak a huszadik század második felére ; megálmodja a repülőgépek korát ; Tatrangi Dávidja, az első szárnyas ember, székely fiú. Ezek a „csodák" hamarabb bekövetkeztek az orosz kommunizmussal együtt, mint Jókai képzelte. De ebben a regényben olyan „csoda" is van, amely valószínűleg ezután fog betelni, ez : az Európai Egyesiül Államok eszméjének valóra válása. Az államok alakulása valahogy természeti törvényt követ ; szétbomlás és újra jegecesedés ; ennek íj két ellentétes formának a hullámvonalában halad, úgy látszik, a mi európai életünk is. Mikor Európa oly rengeteg államegységre fog szakadni, hogy tovább már nem lehet : jön az összeolvadás történeti pillanata s az ezerféle kis egységből egyetlen hatalmas egység lesz. Ez az, amit Jókai „világbékének" álmodozik ; nem világbéke ez, csak nemzetek egyesülése egy világrészen. De ha nem a jövőbe néz, ha a múlt vagy a jelen talaján áll : akkor is ideálokat, eszményképeket mutogat nekünk Jókai. Regényköltészete egy tekintetben igazán eposzi nagyszerüségű : t. i. férfi hősei a legköltőibb értelemben vett Übermenschek, felsőbbrendű emberek. Csak három nevet említek : Kárpáthy Zoltánt, Berend Ivánt és Tatrangi Dávidot. Kárpáthy Zoltán a magyar ifjúság örök ideálja ; ennél a fiúnál szebb, nemesebb alakot nem teremtett Jókai. Életének két vezéreszméje : a hazaszeretet és a szerelem. Hazaszeretete : a reformok útján egész a Széchenyi csillagáig szárnyaló. Szerelme : a családi boldogság drága szigetét minden poklon keresztül kivívó férfiszerelem. Férfi-ideál : társadalmi értelemben Berend Iván, a fekete gyémántok bányásza, a föld meghódítására küldött demiurgosz, félisten. Alakjában nem az egyén tetszetős vonásai óriásodnak meg, mint Kárpáthy Zoltánban, hanem egy típusnak, a tudósnak szellemi ereje. Modern hős, akinek élete a kőszén sorsához kapcsolódik. A mi földi jövőnk egyik fenyegető