Állami főreáliskola, Debrecen, 1924
4 tel, mint mi, európaiak ; mintha nekik több érzékük volna a magyarázhatatlan jelenségek fölfogására. Ezek a esodák egyenesen Jókai számára szállottak a földre ; összegyűjti őket, elmeséli nemzetének, bűvös álmokat igéz velük a hallgatókra ; lelki narkózis vagy szellemi ópium tündér álmait mutogatja bennük. Mese-birodalmának másik országa : Magyarország. Erdély babonás barlangjai, a tündérszép Szent-Anna tava, a Tátráng völgye, a Vaskapu zord fensége, a Senki Szigetének paradicsomi bája, a temesi bánság mocsárvilága, a Dráva-melléki erdőségek rejtelmei, a Dalmát-tengerpart csodái, a Bakony rengetege, a Balaton bűbájos színjátékai, felséges rianásai, a Kárpátok égbetörő kolosszusai, a Bükk-hegység elzárt tündérsége, az Alföld nádasainak romantikája, a haragos Duna, a messze kicsatangoló árvizes Tisza, a délibábos Hortobágy : bűvös panorámaképen ringanak előttünk el. Itt már otthon vagyunk, ha szárnyakon szállunk is az aranyos levegőben. Ez a föld a mi bölcsőnk és koporsónk. A nagy Földcsillagból ennyi a mienk. Tehát drága. Ahogy Jókai szíve és képzelete meg tudja színesíteni ezt a sokszor szürke földet ; ahogy ideállá tudja emelni sokszor nagyon is földi lakóit : az bámulatos. Ismerjük azokat a városokat, azokat a vidékeket, ahol történetei lezajlanak ; találkoztunk azokkal az emberekkel, akiket hősökké magasztosít ; tudjuk, hogy mások, mint amilyeneknek Jókai mutatja őket; — és, csodálatos ! mégis azt fogadjuk el való képnek, amelyet a nagy szépítő fest róluk. Mert vágyaink útjába ezek a képek esnek. Mert ilyenekül szeretnénk tudni magunkat. Mert ősi hiúságunknak remekebbül nem tud hízelegni senki, mint Jókai. A nagy ámító. 2. • Hát lehet magasztalni a nagy ámítókat ? Az ilyeneket : lehet. A Jókai ámítása : hit, amely ideálokat villant föl előttünk ; olyanokká kellene lennünk, — és ő azt mondja : olyanok is vagyunk. Ez az elhitetés : az optimizmus napját hozza fel ránk; az optimista ember csalódásai : apró tévedések, utánuk még derültebb akarattal próbál új útakat. Az optimizmus tömérdek lelki terheléstől szabadítja meg az embert; gyermeki mindent mérés ösztönével ruházza föl a kételkedőt is. Aki szépnek látja az életet, jónak az embert: az boldog magáért, annak belülről jön a megelégedése, belső a harmóniája, tud hinni, érdemesnek tartja az élet végigküzdését. Az akadályokat, melyeket az élet elébe gördít, edző gátaknak tekinti s egész bravúrral veti magát rájuk, vagy raj tuk keresztül. Az optimista ember a cselekvések embere. Épít inkább, mint ront. Bömbölni a pesszimizmus szokott, ha elméletét akarattá erősíLi. Tehát Jókai félszáz éven át az optimizmus költői filozofusa volt Magyarországon, aki nem azért látta és mutatta szépnek a világot, az életet, a magyar világot és magyar életet, mert féltette nemzetét a lelki elborulástól, hanem azért, mert ő maga volt a világ legnagyobb, legnaivabb optimistája. Minden írói lélek : prizma, bizonyos törvényszerűséggel töri meg a rá eső sugarakat; Jókainak a lelke fehérbe tört minden színt a világon. Napfénnyé egyesítette a különféle komorabb és kevésbé komor színsugarakat. Tehát a lelki alkata, az egyénisége az, amely csodálatosan tiszta, gyermeki, naiv, ideális tükörképpen veri vissza a világot. A világ olyan, amilyennek látjuk ; Jókai szépnek látta, tehát míg ő mesél : mindig szép lesz a világ.
