Állami főreáliskola, Debrecen, 1924

1. Jókai. Irta : Oláh Gábor.* Jókaira gondolva : azok a mesemondó téli alkonyatok jutnak eszünkbe, mikor ott ül a család a lobogó kandalló mellett, a lámpa még nem ég, csak a kályha tüze vet piros fényt a merengésbe merülő arcokra... valaki mesél... halk, rejtelmes és szívbe nyilaló hangokon... eltűnik a valóság és álommá szépül az élet... minden megóriásodik, mindennek távlata van, az óra ketyegése az Idő szívdobogásává tündériestil ; a kint átkozódó szél a múlt idők felénk hangzó moraja... s közben egy pohár véletlen megcsendülése, vagy a zongora húrjának megpaltanása : bűvös zene, mely a boldogság tündéreit csalogatja be a kietlen kis szobába... így ül Jókai a téli sötétbe rogyott Magyarország közepén 1850 — 1860 táján ; körülte az elfáradt és szerencsétlen magyarság. Sok a felejteni való, kevés a remény. A nagy mesélő el tudja felejtetni, ami fáj, és meg tudja álmodtatni nemzetével, ami nélkül élni képtelen. Mi az a csodás erő, amellyel Jókai 30—40 éven át le tudja kötni Magyarország figyelmét ? Mi az ő szellemében az a lelki édesség, amelyhez hasonlót más nem adott nekünk ? 1. Jókai : mesélő. A mese : szebbik életünk megálmodása ; a földi lehetetlenségek felhőbe emelt megvalósulása. Az a világ, ahol a jó mindig elveszi jutalmát, a gonosz mindig bűnhődik. Tehát: a vallásos képzelet mennyországa, amelyet a Mesélő nagyszerű szelleme szállít le a földre. Életünkben való átélése annak, amit csak halálunk után ígér a hit. Ha így nézzük Jókai hivatását, rendkívüli hatalom birtokosának kell látnunk. Mint ahogy az is. Hogy érheti el a felnőtteknek mesélő azt a csodát, amelyet a gyermekek mesélője játszva ér el : hogy a hallgató higyjen a csodákban, a lehetetlenségekben ? Jókai úgy éri el, hogy maga is szentül hisz abban, amit mesél. Az ő meséinek két nagy országa van : egyik a regés Kelet, a Ezeregyéj meséiből ismert csodálatos tartomány, a másik a Kárpátok övezte Magyarország, a mi kis hazánk. A mesés Kelet hűvössége ismeretlen távolságában rejlik ; a munkás fantázia kiszínezheti, felcsillagozhatja úgy, ahogy jól esik. Jókai szárnyas képzelete itt korlátlanul repülhet föld felett és víz alatt; színekbe látó festőisége itt a szivárvány minden színébe törheti a fakó, tompa valóságot. A Kelet rejtelmes emberei más kapcsolatban vannak a természet* Az 1925 február 18-iki Jókai-ünnepély ünnepi beszéde. 1*