Állami főreáliskola, Debrecen, 1912

12 girnn., makói, szekszárdi főgimnáziumok stb). Egyetlen miniszteri rendelettel elejét lehetne venni a most divó rendszertelenségnek s kapkodásnak, ha az a cél megjelölését s a tananyag mennyiségének némi körvonalozását is magában foglalja. Jó szolgálatot tesznek az ifjúsági zenekörök. A zene nevelő hatását ezek segítségével lehet a legnagyobb mértékben kiaknázni. A zenét, az éneket az ifjúsággal megkedveltetni, a fölébredt hajlamot állandóan ébren tartani s helyesen irányítani: ez a zenekörök feladata. Szükséges azonban, hogy e zenekörök az önképzőkörök mintájára szerveztessenek, azaz az ifjúság maga intézze bennük zenei életét. Mert emberi vonás az, hogy mindenki ahhoz ragaszkodik leginkább, amit a maga munkájával, kitartásával hozott létre. Maga-választotta tisztviselők álljanak a kör élén, ezek hívják egybe a gyűléseket, rendezzenek házi hangversenyeket, míg a vezető tanárnak csak az észrevétlen irányitás s a serkentés jusson a munkából. Minden intézetben meg lehet honosítani az ilyen kört; a múlt évi értesítők adatai bizonyítják, hogy sok helyütt már szépen, sikeresen működnek is. S lehet-e bárkinek ideálisabb módon eltölteni szabad idejét, mint hangszerrel a kezében, amelyet az olympusi istenek sem vetettek meg ? Ezt az intenzív zenei életet nagyon támogathatná ifjúsági zenei folyóirat. Igaz, több zenei szakfolyóiratunk van, de egyik sem felel meg az ifjúság speciális érdekeinek. Ez a lap volna hívatva, hogy az ország különböző helyein működő zeneköröket egymáshoz közelebb hozza, hogy a lappangó eszméket föltárja, a hasznosakat, életképeseket terjessze, a külföld középiskoláinak muzsikális működését folyton szemmel tartsa s általában a fontosabb zenei eseményeket figyelemmel kísérje. Röviden : oly összekötő orgánumnak kellene ennek lenni az egyes iskolai zenekörök közt s oly híven teljesíteni rárótt feladatát, mint ahogy ezt teszi a különböző tanári testületekkel szemben az Orsz. Tanáregyesületi Közlöny. Ezek a szempontok akarnak útmutatást adni a középiskolai zeneügy reformálására. Ha az eszmék testet ölthetnek, hiszejn, hogy az iskola nem fogja kárát látni. Ezért befejezésül újra kiemelem azokat az okokat, melyek a zenének melegebb felkarolását az iskola részéről kívánatossá teszik. A zene felfrissítő, élénkítő eszköz az elernyedt szellemi erők rugalmasságának visszaszerzésére. A zene nemesíti az ízlést s ennélfogva fontos tényezője az eszthetikai nevelésnek. A zenében jegecesedik ki a minden mellékvonatkozástól mentes, abszolút szép. A zene gyakorlása sok ifjút megment a léha szórakozástól és ezzel biztosítékot nyújt sok oly botlás, megtévelyedés elkerülésére, melyeknek a tapasztalatlan ifjú gyakran ki van téve. A vallás-erkölcsi nevelés hathatós támogatóra talál benne. A zene erkölcsileg a legtisztább művészet. Minden vallás régóta felismerte, hogy ez a legalkalmasabb az erkölcsös érzület fejlesztésére, mert a tett, a példa erejével hat. A zene sohasem lehet a pusztában elhangzó szó; ez nem törődik a hideg, számító ésszel, hanem az embernek a külvilág előtt féltve takart