Állami főreáliskola, Debrecen, 1911
II. A szókincs begyakorlása az ídegennyelví tanítás kezdő fokán* 1 Az idegen, főleg a modern nyelvek tanításának kérdésében s ennek módszere körüli harcban, amely a külföldön már évtizedek óta tart, a magyar pedagógiai munkások tán kevésbé vesznek részt, mint az ügy megérdemelné. Pedig a nagyszámú külföldi szaklap s összefoglaló munka, továbbá a részünkről is mind sűrűbben látogatott külföldi nyári tanfolyamok révén bizonyára minden szakember részletesen tájékozódik az iskola e fontos kérdésének mindenkori állása felől. Teremnek ugyan elég szép számmal iskolai könyveink, melyek a módszertani viták leszürcdölt eredményeit több-kevesebb sikerrel feldolgozzák, de egyes részletkérdéseknek az aprólékosságig menő fejtegetése elég ritkán kerül nyilvánosságra. Akármilyen állást foglal is el valaki a nyelvtanítás nagy reformharcában, több igen fontos vívmányát a harcnak nem tagadhatja senki. Bizonyos, hogy az élő nyelvek taníláfában az iskola újabban nagyobb súlyt helyez a növendékek hangtani képzésére s az élő beszéd fontosságának az elismerésével nagyon fokozódott a tanárságra súlyoscdó erkölcsi kényszer a nyelvi készség megszerzésében s folytonos ébrentartásában. A magyar tanárnak megvan ugyan a használandó módszer megválasztásában a szabadsága és nem köti — mint francia kollegáját — miniszteri rendelet, melynek alapján az élő nyelvek tanításában kizárólag a direkt módszert kell használni s az anyanyelvhez nem szabad segítségért folyamodni. De azért egy és ugyanazon iskolában, főleg az alsó osztályokban tanítók között valamelyes egyetértésnek mégis kell lenni az eljárás tekintetében, mert különben tanárcsere esetén az osztály nagyol zökken s sok időt elveszteget. Nálunk is mindinkább terjed az a törekvés, hogy nagyobb súlyt helyezzünk a beszédbeli készségre, ha nem megyünk is el addig, ameddig a német túlzók mentek kezdetben, de ahonnan ők is már visszatérőben vannak. Annyi tény, hogy a kezdőfokon az élő nyelv tanításában is közelebb kell jutnunk magához az élő nyelvhez és több nyelvet, nyelvi anyagot tanítani, mint nyelvtant. Azok között a német pedagogusok között, akiket mint az új módszer elméleti és gyakorlati harcosait volt alkalmam megismerni, első helyre 1 E cikkecske ezelőtt 3 évvel készült az intézetünkben történt német tankönyvváltoztatás előtt és Walther később emiitett könyvecskéje II. kiadásának megjelenése előtt. H. R.
