Állami főreáliskola, Debrecen, 1910
8 tanulásából ii'jainknak nagyon kis percentje halad annyira az iskolában, hogy az életben e nyelvnek gyakorlati hasznát is vegye, hacsak otthonról nem hozza már az iskolába e nyelvnek valamelyes ismeretét. Tehát míg amazoknál — a többségnél — a sok munka s ráfordított idő nem áll arányban semmikép az eredménnyel, addig emezek kevesebb munkával, rövidebb idő alatt iskolában vagy ezen kívül a németben több jártasságot szerezhetnek. Azután meg, mondja az ellenzék, magyar vagy más anyanyelvű ifjainknak oly nehéz e nyelv, annyi munkájukba kerül, hogy hajszolása úgyszólván igazságtalan s egészségtelen, mint életpálya-akasztó pedig határozottan kegyetlenség s önnönlelkünk-taposó. Különben is, s ez mindenféle nyelvre szól, mondják, csak egyféle nyelvtanulás egészséges az ifjaknál : ha az munka nélkül, játszva, észrevétlenül jut fülünkön keresztül ajkunkra, mint a gyermeknél történik. Azután jöhet a rajta való írás-olvasás, tudatossá tétele a nyelvnek a grammatika segélyével, de grammatika s beszédtanulás szóban s írásban egyszerre, miként ez az iskolában történik : természetellenes. Továbbá, folytatja az ellenzék erőteljes támadását a német nyelv ellen, ha az általános művelődésnek a német nyelv nem tudásából kára nem lehet, mert minden megszerezhető hü, szabatos s világos s — ez nagyon fontos — olcsó magyar fordításban is, ami olvasásra méltó e nyelvben : a kereskedelem s ipar érdeke éppen nem kívánja e nyelv bírását részünkről, mert nem mi szállítunk hozzájuk iparcikkeket, hanem ők hozzánk. Tehát első sorban az ő érdekük kívánja, hogy magyarul tanuljanak, ha velünk üzleti összeköttetésbe akarnak lépni, nem pedig a mi érdekünk, hogy mi tudjunk németül az ő hasznukért. Hogy pedig a német ipar s kereskedelem, mondják tovább a német nyelv támadói, a mi fölös erőinket alkalmazni fogják, ha németül tudnak, erre ne számítsunk. Mert fölös erőnk egyrészt nincs, másrészt meg nekik sok van, jut nekünk is belőle. Azután meg a kivándorolt jó magyar iparos munkáját úgy is meg fogják becsülni a praktikus németek, ha nem is kíséri német dal a készülésében. Különben se számíthatunk arra, hogy a német nyelvterületre valaha magyar bevándorlás történjék, tehát semmi kötelezettséggel az állam polgáraival szemben ez eshetőségre nem tartozik. Ha ezek után az elfogulatlan bíró a pro s kontra érveket egybeveti s mérlegeli, csakugyan azt az ítéletet kell kimondania, hogy sem belső kulturai, sem külső gazdasági okok nem szólnak hathatósan a német nyelv tanítása s tanulása mellett ma iskoláinkban. Én legalább a kontra érveknek vagyok hajlandó objektív mérlegelés után a győzelmet adni. De !... Ez az, ez a ,,De !" Magyarországnak históriailag kialakult közjogi helyzete ! Ez az úgynevezett „átkos" közösügy, miből annyi sok minden következik, smely mint egy Brennus-kard esik a mérlegbe. Valóságos kard ez, a legkülsőbb argumentum, mely ellen az ellenzék argumentuma oly gyönge ! Hisz nincs kardja, melyet ellensúlyozásúl a másik mérlegbe dobhatna.
