Állami főreáliskola, Debrecen, 1910

7 napi érintkezés eszköze, s aligha van a világnak olyan zuga, hova e nyelvcsalád kisebb-nagyobb rajokat ne bocsátott volna ki : tehát a föld minden részén akadnak elég sokan, kikkel magam megtudom értetni mint magyar ember is, ha nyelvüket birom. A harmadik nagy előnye e nyelvnek minden más kulturnyelv fölött itt hazánkban van. Mint a magyar társadalom vezető elemének, az intelligens osztálynak, tagja mennyivel könnyebben juthatok álláshoz, ha e nyelvet birom, mintha nem birom ! Sőt a hadseregnél, kereskedelemnél, nagyiparnál, tengerészetnél egyáltalán nem boldogulok nélküle, diplomáciai, konzulátusi s egyéb, a monarkiát illető állásokról nem is szólva. Sőt szeretném látni azt a magyar embert, ki német nyelv birása nélkül csak miniszter is lehetne Magyarországon! Ezek tények, melyek századokon át történetileg kialakult helyzetünkből folynak. A felsoroltak olyan okok, mert tények, melyek arra utalnak bennünket, hogy a német nyelv intenzív tanulása s tanítása nemcsak hasznos, hanem szükséges is nálunk. Sed audiatur et altéra pars. Lássuk azoknak érveit is, kik objektíve a német nyelv tanításának iskoláinkban ellenesei. Ha valaki, mondják, a francia, angol, görög stb. irodalmaknak a költészet s tudomány körébe vágó kiváló alkotásait vagy akár a bibliát fordításban s nem eredetiben akarja olvasni, nincs szüksége rá, hogy a német nyelvhez forduljon, mert ma már a mi fordítási irodalmunk, hála az Akadémia, Kisfaludy-társaság s egyéb tudományos körök buzgóságának s munkájának, oly gazdag, nem szólva e társaságok körén kívül létre jött jeles fordításairól az új világirodalomnak, — de legalább is néhány évtized alatt e fordítási irodalom oly teljes s tökéletes lesz, hogy ha nem is vetekedhetnék a németekével, de a német nyelv uralma alól e téren gyökeresen emancipál. Tehát csak a világirodalom megismerése végett nem szorulunk a német nyelvre. Azután meg, mondják, a nagy német irodalom világraszóló örökéletű remekekben, melyekért érdemes volna e nehéz nyelvet megtanulni, aránylag nem gazdag, bár vannak a 18. század végéről s a 19. elejéről — a középkori német költészet remekeit csak tudósok értik — oly klasszikus alkotásai is, melyek maguk megérdemlik a nyelv megtanulása fáradságát. De ugyané joggal felléphet az olasz, spanyol vagy más nyelv is. Ami pedig a tudományos téren korszakalkotó e nyelven írott munkákból, az egyrészt csak keveseket foglalkoztat a németül tudók közül is, másrészt meg fordításban magyarúl is terjeszthető. Igen, de a fordítás csak fordítás marad mindig ! Igen, igaz ! De akkor hány nyelvet kellene még a németen kívül megtanulnunk, hogy az eredeti tökélyét teljesen átértsük és érezzük. Látni tehát, hogy az ellenérvek igen nyomósak s nagyon szorongatják a német nyelv szószólóit. Azután meg, folytatják, tapasztalatból tudjuk, hogy a német nyelv