Állami főreáliskola, Debrecen, 1910

6 Lehetőleg teljes szabadságunkat szem előtt tartva, bizonyosnak látszik, hogy nekünk, magyaroknak, tartozzunk légyen bár valamely itt honos nemzetiséghez is, saját államnyelvünkön kívül, még legalább egy kultur-nyelvet kell elsajátítanunk, hogy a világvezető nyugati kultúrával közvetlen s benső egységben éljünk, anélkül azonban, hogy ez egység saját egyéniségünk egészséges fejlődésére káros legyen. Hisz különben éppen a szabadság szellemével jönnénk ellentétbe, mely e két szóban nyer kifejezést : individualitás in unitate. Középfokú iskoláink túlnyomó részében e célra a német nyelv akar szolgálni, kisebb részében (reál s keresk. isk.) még a francia is. Azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy megfelel-e a német nyelv ma annak a célnak, melyet egy idegen kulturnyelvnek nálunk szolgálnia kell. S akarom ezt tenni a tőlem telhető tárgyilagossággal, minden rokon- vagy ellenszenv nélkül ezen vagy azon irányban, minden hazafiaskodás nélkül, sőt azzal a tudattal, hogy azt, mit manapság hazafiságnak, tehát erénynek tartanak, sok tekintetben, legalább jelentkezésének formájában túlhaladott álláspontnak kell ítélnünk egész Európában, miután ez erény túlnyomólag bizonyos faji exkluzivitásoknak csak takarójául szolgál, már pedig a faji exkluzivitás idejét múlta. A nemzeti egység eszméje egészségesebb, kulturaibb a fajinál, a nemzetinél pedig kulturaibb s egészségesebb az állami egység eszméje, vagyis ennek körében lombosodhatik a nemzeti eszme, miként a faji is csak a nemzeti eszme körén belül élhet meg, nem pedig e kört keresztültörni akarva. Ép oly világos dolog, hogy az állami eszme is az egyetemes kuli ura eszmekörébe kell, hogy illeszkedjék. Ez az egymás alá rendelés, ez a harmóniája az invidiumoknak adja meg az igazi szabadságot, a kulturvilágnak egységét. Apponyi gróf egy németországi beszédében úgy nyilatkozott pár évvel ezelőtt, hogy ha valaki az égből a földre jönne s azt kérdené tőle, melyik nyelvet tanulja meg a sok közül, hogy a földi halandók kulturéletével megösmerkedhessék : ő neki erre, mint legalkalmasabbat, a német nyelvet ajánlaná. Ezt mindenki helyesnek találja, ki a német nyelvnek gazdag, önálló tudományos irodalmát, költészetét s páratlanúl gazdag s tökéletes fordítási irodalmát figyelembe veszi. S Apponyi gróf bizonyára ez utóbbira gondolt, mikor jelentős nyilatkozatát tette, mert kezdve a biblián, aligha akad a legújabb Tolstoj vagy Gorkij, Scherlock Holmes elbeszéléséig kiválóbb irodalmi vagy tudományos munka, mely kitűnő német fordításban olvasható nem volna. Olyan bibliája, Shakespeareje, Homerosa van, hogy csak a jelentősebbeket említsem, mely vetekszik az eredetivel. Aki ebből a szempontból nézi a német nyelv jelentőségét, mindenesetre hajlani fog arra, hogy a leszállott égi lakónak a német nyelvet ajánlja megtanulásra, ne pedig például az oroszt vagy franciát. Egy másik nagy előnye a német nyelv elsajátításának az, hogy a földön legalább nyolcvan millió olyan ember él, kinek ez a nyelv a minden-