Állami főreáliskola, Debrecen, 1910

II. A német nyelv a középiskolában. A nevelésnek s tanításnak, tehál valamely állam kultúrpolitikájának is célja az egyednek s ezek egységének, a nemzetnek vagy államnak szabadságai, a lehető legjobb eszközökkel a maga hatáskörében elősegíteni. A szabadság, ez a gondolatban, szóban s teliben való öntudatos élet, emberi méltóságunk kifejezője, királyi koronánk ; társadalomnak, nemzetnek s államnak kötelessége, hogy lehetőleg minden egyedét s így önnönmagát is e, sok balsorstól .vitássá tett koronához juttassa. A szabadság az én született jogom. Nem függetlenségről szólok, mert ebben a fogalomban sok barbárság, mondhatnám állatiság van, míg a szabadság erkölcsi, kultur-tartalommal bir. Emberhez nem a függetlenség méltó, hanem a szabadság. Mint az egyednek, úgy a nemzetnek s államnak három irányban kell szabadságát fejleszteni: gazdasági, szellemi s erkölcsi irányban. Vagyis azon föltételeket kell ilt megismernünk s megszereznünk, melyek bennünket, mint öntudatos ,,én"-t, ön-léttel ruháznak fel, mely ön-lét teszi a mi egyedi, nemzeti, állami egyéniségünket minden más egyéniséggel szemben. Ez az „individualitás Hungarica in unitate generis humani": magyar szabadság. Más szóval, nekem mint egyénnek, nemzetnek, államnak, jó magyarán szólva, csak az Úristen maga parancsolhasson, a magam dolgaiba semmi teremtett lélek bele ne szólhasson. Ez az egyedüli, minden teremtett lény fölötti hatalom az, melynek minden magam dolgáért felelős vagyok s ez a hatalom nem alterálja soha szabadságomat, mert olyan valaki parancsol, ki szeretetből parancsol, s úgy parancsol, ahogyan senki különben : eszem, lelkiismeretem, józan megismerésem útján. Isten s én ! Isten s a nemzet! Isten s az állam ! Ez a szabadság. Nagyon igaz, ma már kézzelfoghatólag látjuk, hogy „Timor Domini initium sapientiae". A szabadság útja az igaz Isten félelmével kezdődött mindig. Ezt az alapot, az igaz Isten félelmét, szabadságunk alapjául véve, — semmi más alap ezt el nem birná, — be kell látnunk továbbá, hogy a nevelésnek s tanításnak s minden kultúrpolitikának helyes eszköze csak az lehet, ami az említett hármas irányú, de egységes szabadsághoz segíthet. S ha bárhány eszköz áll is rendelkezésemre, azt fogom ezek közül kiválasztani vagy azokat, amelyek legjobban vezetnek célomhoz.