Állami főreáliskola, Debrecen, 1910

4 bajos dolgaival is bíbelődni. Aki ludja, hogy egynyelvű vidéken, amilyen az Alföld, mily nehéz dolog az idegen nyelvek tanítása, érthetőnek fogja találni, hogy Beczner Frigyest, mint a német nyelv tanárát minden igyekezete mellett sem illethetni a németesítés vádjával. Azonkívül éveken át tanította a latin nyelvet is két osztályban. Nagy szorgalommal és féltő gonddal kezelte egész tanári pályáján a tanári könyvtárt s azt szépen megszaporítva hagyta utódjára. Mint barátról és hivataltársról azzal a szeretettel és melegséggel kell Beczner Frigyesről megemlékezni, amellyel ő is mindég kész volt társainak munkáján a közös munka mértékén felül iskönnvíteni. A barátságos együttlét óráinak felderítéséhez, szelíd örömök fakasztásához Beczner Frigyesnek nem csekély adománya volt. Szelíd humorát ilyenkor valamennyien élveztük. Mint családapa a sorsnak többször ránehezedő csapásai között is gondosan felnevelte hat gyermekét, kik közül három fia ma már önálló derék polgára a hazának. Különösen arra ügyelt, hogy a szerény anyagi viszonyok és a zajgó élet igényei között az egyensúlyt megtartsa. így sikerült neki hátrahagyottait az élet legnyomasztóbb gondjai ellen megvédeni. A fárasztó, szakadatlan munka már 1902-ben annyira megtámadta Beczner Frigyes szervezetét, hogy hosszabb időt kellett a Tátrában töltenie. A javulás csak ideiglenes voll és azóta is még kétszer kereste fel a fenyvest, utoljára 1910 tavaszán. Azóta már nem tanított. Állandóan gyengélkedett s 1911 elején nyugalomba készült. Sajnos, végzete hamarabb szólílotta örök nyugalomra. A tanuló ifjúság a buzgó és szerető vezetőnek, tanártársai a hü barátnak és hivataltársnak, családja az önfeláldozó fentartó családfőnek az emlékét tisztelik és áldják az elhunytban, aki iránt e néhány sorral is igyekeztünk leróni a kegyelet adóját. Dr. Horvay Róbert.