Állami főreáliskola, Debrecen, 1908

:.8 A porosz kormány a múlt iskolai évben megengedte néhány iskolának, hogy azokkal az osztályokkal, melyeknek aznap nincsen tanórájok, a harmadik és negyedik tanítási óra között tíz percnyi torna tartassék, még pedig csakis szabadgyakorlatokkal. A kísérletekről még nincsen végleges vélemény. Míg nálunk már körülbelől véget ért az az átszervezés, hogy a tornát mind olyan erők tanítsák, kik csak a tornából szereztek képesítést, addig a németeknél az ellenkező irányzat uralkodik: lehetőleg sok rendes tanárnak ajánlják a tornatanításra való képesítés megszerzését. Az alsó osztályokban, ahol csak lehet, az osztályfőnök kezében van a torna. Érdekes a frankfurti Goethe-gimnázium tornaóráinak a felosztása: a 18 osztályban nem kevesebb, mint 12 ember tanítja a tornát (az összes tanárok száma 27). Olyan iskola meg nagyon sok van. ahol 4 rendes tanár osztozik a tornaórákban. Az iskolai játék pártolása Németországban nem hivatalos helyről, a kormánytól indult ki, hanem a közönség és a pedagógusok köréből. 1906-ban a szász Rektorenkonferenz kívánatosnak mondotta, hogy minden tanuló hetenként legalább egyszer részt vegyen a játékban. Több helyi és országos szervezetű egyesület nagyban buzgólkodik azon, hogy a városok játéktereket bocsássanak rendelkezésre és hogy az iskolák is felkarolják a szabadtéri játékokat. Az eredmény igen szép. Kötelezően ugyan nincs kimondva a játék, de sok iskola amolyan félkényszert alkalmaz, erkölcsi ráhatást s körülbelől az ifjúság háromnegyedrésze tényleg részt is vesz a játékban. Buzdító eszközök pl. : jobb osztályzat a tornából, előny az elötornászati beosztásnál, dicséret az értesítőben, külön kirándulás a szorgalmas játszókkal, játékverseny díjakkal stb. A szülőkhöz is fordul sok iskola, hogy azok buzdítsák a fiukat a játékban való részvételre. Egyik drezdai iskola az év elején az arra hajlandó fiúktól vett kötelező nyilatkozatot egy bizonyos számú játékdélutánon való megjelenésre; a felső osztályosoktól 10-, az alsóktól 15-szöri vagy 20-szori megjelenést kívántak az iskolai év folyamán. És nagyon kevés kivétellel a fiúk szavuknak is állottak. A legtöbb német városban néhány esztendeje Vaterlándische Festspiele néven minden nyáron versenyjátékok folynak; a berlini középiskolák számára egy értékes Bismarck-pajzs van kitűzve örökös vándordíjul a nemzetinek tartott Barlauf-játékra. A játékvezető tanárok számára több ízben voltak tanfolyamok. A folyóvizek mentén fekvő iskolákban az evezés mindenütt szervezve van. Berlinben maga a császár lendített nagyot a dolgon azzal, hogy nagyszabású csolnakházat épített fel a Spree mentén saját költségén az iskolák számára és vándordíjat tűzött ki, melyért minden évben élénk verseny folyik. Ilyen verseny lefolyását magam is végig néztem. Egy-egy iskolának 5—6 csolnakja is van; a hálás szülők adakozása pedig szintén igen szépen nyilvánul a testgyakorlás összes ágaihoz szükséges költségek előteremtésében. Ilyen célra 300 márkás alapítványok is vannak. Ifjúsági tornakör főleg télen sok iskolában működik. A könyvhordás módjával is sokat törődik az iskola; a középső osztálybelieket is buzdítják az értesítőben a szülőkhöz intézett figyelmeztetésben, hogy ne kezükben, hanem háti táskában (in der Mappe) hordják a könyveket. A frank-