Állami főreáliskola, Debrecen, 1906

4 Nem titkoljuk, sőt nyillan hirdetjük, hogy ifjainkkal mi, tanárok is együtt örvendünk. - - Örvendünk, hogy a reáliskola saját jelvényét, tanintézetünk jelképes díszzászlóját ifjainknak átadhatjuk. Mi tanárok, és velünk együtt tanítványaink is, réges-régen, évről-évre állandóan éreztük, hogy mennyire szép volna, tanuló ifjúságunk önérzetét, lelkesedését mily nagy mértékben emelné, ha ünnepi felvonulások alkalmával a reáliskolai tanuló ifjúság is a tanintézet saját díszzászlóját vihetné maga előtt, testületi megjelenéskor körülötte seregelhetne, színeire áhítattal tekinthetne, s annak jelképében és jelmondatában kifejezett magasztos eszmékért lelkesedni tudna. Álmainknak teljesedését, vágyainknak megvalósulását késleltette szegénységünk. Visszás közoktatási politikánk, társadalmi ferde felfogásunk, melytől a mi magyar közönségünk nem tud szabadulni, a kétféle középiskola céljának és az általuk nyújtott képzettségnek hibás magyarázata; a reáliskolákat a gimnáziumok mögött még ma is háttérbe szorítják, a tanuló ifjúság többségét és javarészét — habár hiszem, hogy nem egészen készakarva — még ma is a gimnáziumok felé terelik. A reáliskolákat, nemcsak a mi városunkban, hanem Magyarországban másutt is, túlnyomólag a szegényebb társadalmi osztály, a kisiparosok, a kisebb kereskedők, a kisbirtokú gazdák, a vasúti és más hasonló alkalmazásúak gyermekei látogatják; — a vagyonosabb szülők, a földbirtokosok és magasabb állású tisztviselők, vagy a jobb módú tőkepénzesek fiai csak igen ritkán, s mintegy elvétve keresik fel. Növendékeinknek és ezek szüleinek korlátolt vagyoni helyzete ; és még az a körülmény is, hogy a régi történelmi múltra támaszkodó gimnáziumokat a közönség nagy része, sőt a legtöbbször még a hivatali hatóság is, a reáliskoláknál többre becsüli, bizalmára inkább méltatja és ekként talán meggyőződése és akarata ellen is népesebbé teszi: a mi reményünket nem kis mértékben lohasztotta, munkakedvünket és bizalmunkat méltán csökkentette, és az iskola nevéhez méltó díszes zászló költségeinek előállítására szükséges költségek gyűjtéséhez a munka megkezdését késleltette. Gondolatainkban csak akkor állott elő feltűnőbb változás, midőn egy igazán gyöngéd figyelem reményünket nagygyá fokozta, bizalmunkat elhatározássá érlelte. És ez ma egy éve történt, — és egy nemes gondolkozású nőnek, a fia tanításáért köszönetet mondó anyának gyöngéd figyelme volt. Azon címen, hogy fia néhány éven a debreczeni állami főreáliskolában tanult s hogy itt az érettségi vizsgálatot jó sikerrel letette, özv. Lederer Miksáné úrnő épen ma egy éve 1906. évi június 16-án, kétszáz koronái adományozott a reáliskola ifjúsági zászlajának költségeire. Ez volt a mi zászlónk alapjának kezdete. Ezen kezdet lett a mi igazi reményünk, ez nevelte nagyra csüggedező bizalmunkat, ez serkentette fel és ez tartotta ébren állandóan a kezdés munkájában gyönge munkakedvünket. A tanári testület, a nem várt, de annál kedvesebben fogadott adomány