Állami főreáliskola, Debrecen, 1906

I. Intézetünk új zászlaja. Egy intézet ifjúságának összetartozását, az egymásra következő tanulónemzedékek állandó kapcsolatát, kifelé pedig magát az iskolát is legerősebben és legszembetűnőbben az intézeti zászló jelzi. A mint a katonát a harcban a zászló becsülete és régi dicsősége lelkesíti, úgy a tanuló ifjúság is hatalmas ösztönzést és buzdítást meríthet a szellemi és testi haladásra abból a magasztos jelvényből, mely köré évtizedeken, tán évszázadokon át sorakoznak az intézet növendékei. Ily magasztos jelvénye a debreczeni állami főreáliskolának eddig nem volt. A tanári testület és az ifjúság elhatározta, hogy intézeti zászlót szerez. Egy ily zászlónak külsőleg is méltónak kell lenni ahhoz a nagy eszméhez, melyet benne ki akarunk fejezni. Mozgalmat indítottunk tehát a szükséges költség beszerzésére. Azzal a kéréssel fordultunk iskolánk volt és mostani növendékeihez, a szülőkhöz, hogy adományaikkal az intézeti zászló megszerzését lehetővé tenni kegyeskedjenek. Iskolánk volt növendékeit az emlékezés láthatatlan szálain kívül e zászló mint látható jel továbbra is hozzánk fűzi; mostani növendékeink és szüleik hozzájárulásukkal egy nemes eszmének: az együttműködésnek és az összetartozásnak a gondolatát erősítik meg, amire az iskolának a sikeres működéshez oly nagy szüksége van; az iskola jóakarói és az ifjúság barátai pedig támogatásukkal szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ifjúságunk szent célokért, magasztos eszmékért lelkesedni tanuljon. Az elmúlt iskolai év folyamán sikerült a célt megvalósítanunk s június hó 16-án az ifjúság és a tanárikar nagy örömére a zászlót fel is avathattuk. Az előkészületekről részletes tájékozást nyújt az igazgató úrnak a zászlóavató ünnepen elmondott következő megnyitó beszéde: Mélyentisztelt közönség! Az állami főreáliskola tanári testülete és ifjúsága ma ünnepet ül. A mi ünnepünk csendes és zajtalan. Kezdetét nem hirdeti harangzúgás. A mi ünnepünk egyszerű iskolai ünnep, melynek jelentőségét nem csillogó külső fény s nem is gazdagságot jelentő pompa, hanem az a bennsőleg érzett igaz öröm adja meg, mely ifjainknak szívét-lelkét egészen áthatja. 1*