Állami főreáliskola, Debrecen, 1906

8 a szalag- és a tartó-vállszíj rajzát; ő gondoskodott arról is, hogy a különféle helyeken készülő részek mint kész zászló együvé nöjjenek. Nádasdi Alajos a gyűjtés irányításában nyújtott segédkezet s az ünnepély rendezésénél is kivette a maga részét a munkából. Mindezekben a munkákban buzgón közreműködött az ifjúság részéről megválasztott rendezőség is és pedig Glück Sámuel, Hegedűs Imre, Adler Jenő VIII., Nádasdi József, Schwarcz László, Vági Sándor VII., Laczkó Béla, Deseő Sándor VI., Kardos Ferenc és Laczkó Aladár V. osztályú tanulók. Ezeken kívül főleg az írásbeli munkákban sokan segédkeztek. A felavató ünnep az iskola udvarán folyt le, melynek alkalmas helyén délszaki növényekkel, továbbá Debreczen sz. kir. város, Hajdú vármegye és Magyarországnak Balogh Sándor VI. oszt. tanulótól szépen megfestett címereivel díszített emelvényen foglaltak helyet az előkelőségek és a közreműködők, míg a közönséget nagy fedett sátor védte a nap heve ellen. Az ünnepélyen megjelentek a meghívott hatóságok, a helybeli tanintézetek és sok szülő, volt növendékünk és érdeklődők. A hajdúböszörményi ev. ref. főgimnázium tanárkara Marschalkó Béla tanár úrral képviseltette magát. Képviseltette magát az evang. filléregylet, a Szent-Erzsébet nőegylet. A nyíregyházai ág. ev. főgimnázium tanári testülete üdvözlő sürgönyt küldött. Épúgv özv. Lederer Miksáné úrnő is. Azután Géresi Kálmán tanker. kir. főigazgató felavatta a zászlót a következő beszéddel: Kedves tanuló ifjak, tisztelt közönség! A zászló természeténél fogva symbolikus jelentőségű. A legrégibb időben már abban állott jelentősége, hogy oly eszméket symbolizált, melyek nem egyes emberek, hanem az emberiség bizonyos körének gondolatai voltak. A zászló első jelentősége az összetartás gondolata s a fegyelemé, az erőé. Először a hadsereg tette magáévá ezt az eszmét. Zászlajához fűzte becsületét, dicsőségét. Egy darab selyem, egy darab fa mindössze, de jelentőségét azok a szent eszmék fokozták, melyeket képviselt. A katona nemcsak oltalmazza a zászló becsületét, de vérét is ontja érte! A hadseregtől átvették a zászló symbolikus jelentőségét a nemzetek és ők is a maguk becsületének kérdésévé tették. És csakugyan, egy nemzet zászlaja a világ akármelyik pontján annak becsületét jelenti és bárhol sértsék is meg azt, az illető nemzet magáévá teszi azt. A zászló, mit az ostromló katona a várfokra, a felfedező az ismeretlen új világrész partjára kitűz: nemcsak a felfedezőnek dicsősége, hanem az egész nemzeté, mely azt a sereget, azt a felfedezőt magáénak nevezi. A középkorban a céhek zászlók alatt csoportosultak. Ma a középiskolák, átérezvén a zászló nagy nevelő hatását, szintén zászlót választanak maguknak, melynek árnyékában munkálkodjanak. Kedves ifjúság! én ezt a zászót felavatom a munkának, a kötelességteljesítésnek, a szorgalom, erkölcs és vallás szolgálatára; nemcsak felavatom, de ezeket