Állami főreáliskola, Debrecen, 1906

9 a dolgokat a nemzeti műveltség tekintetében szenteknek is tartom: különösen szentnek a munkát! Felszentelem ezt a zászlót a becsületes kitartásra; ne csak magatok őrizzétek és védelmezzétek, de adjátok nemzedékről-nemzedékre, hogy árnyékában jövő nemzedékek tanuljanak és munkálkodjanak! Két alkalmi költeményt szavaltak az ünnepünkön. Az egyiket Kuthi Sándor joghallgató írta és Czobor László, a Közgazdasági Bank tisztviselője szavalta. Mindketten intézetünkben tanultak s tettek érettségi vizsgálatot. — A költeményt itt közöljük: Ünnepi költemény. Ünnepelni jöttünk a fényben, a nyárban, Mikor a földön új élet fakad. Egy szívvel-lélekkel, lelkesült imában Esküdni egy szent lobogó alatt. Ünnepelő köntös, ünnepelő arcok . . . Feledjük kissé a mindennapi harcot, Suhanjon ránk a nyár aranyos zománca. Ujjongó lelkünknek minden ifjúsága! Itt felettünk Isten derűs, tiszta napja, Milljó madár bűvös szava zendül. Fény villogó szárnyát büszkén összekapja És izzó fátyla délibábbá rezdül. Feltámadás! A föld széttörte bilincsét, Elénk tárja díszét, színes virágkincsét S dalt mond a természet a megújhodáskor A régi zászlóról, régi ifjúságról! És szól: „Volt zászlójuk. Délceg, diadalmas, Szellő játszott patyolatselymével; Hogy lobogott szárnya, az erős, hatalmas! Beteltek a szívek varázserejével! Paripák robogtak, fegyverek ropogtak, Megrendült a rendje szép harci soroknak, De a végső harcon a zászló csak állott, Védeni az ősi, magyar szabadságot!" . . . Most más világ van. Óh, már nem vérrel, vassal, De ésszel vívnak félelmes tusát! Ez is csak harc. Dacos, hívő ajakkal Miriád ajk dalolja himnuszát! Ez is csak harc, melynek vértanúi vannak, Halálos sebeket itt is osztogatnak; S az új zászlón, amely kezükbe leng, Ez áll: „A Tudomány, a Munka szent!"