Állami főreáliskola, Debrecen, 1904

4 Az 1850-es évekből való úgynevezett Falloux-íéle törvény mindenkinek, akinek érettségi bizonyítványa volt, megengedte, ^hogy középiskolát nyisson s azt vezesse; de az általa ott alkalmazott tanároktól a törvény semmiféle minősítést nem kivánt. A tanítást az ily iskolákban majdnem kizárólag papok és pedig nem is annyira theologiát végzett papok, mint inkább szerzetes rendek tagjai teljesítették, kiknek általában sokkal kevesebb képzettségük volt. Ezen lehetetlen állapot megszüntetésére a közoktatás 1902-ben egészen új szervezetet kapott. A lycée-nek 1902 előtt is meg volt a maga tanúimányi rendje, de a collége-ben ki mit ós hogyan tanít, azzal az épület falain kivül senki sem törődött. A kétféle iskolából kikerülő ifjúság közt a vallási, nemzeti, társadalmi ós egyéb intézmények felfogása tekintetében igen nagy különbség mutatkozott s ezt a nemzetre nézve mindenesetre igen káros különbséget akarták az elfogulatlanabbal gondolkodó hazafiak a kétféle iskola közelebb hozásával megszüntetni. Az új törvény kimondja, hogy középiskolát, valamint másféle iskolát is esak az állam tarthat fenn, vagy az állam engedélyével és ellenőrzésével akár társulat vagy szerzetes rend is, ha mindenben az eléjük írt szabályokhoz tartják magokat ós kellő oklevelet szerzett tanerőket alkalmaznak. A tanúimányi rend az új törvényben minden iskola számára pontosan meg van határozva. Szóval a nagy francia nemzet csak a XX. században mondta ki törvényben azt, ami nálunk az elemi iskolára nézve 1868 óta, a középiskolára nézve 1883 óta meg van. De az általános tankötelezettség Franciaországban még ma sincs kimondva. Minthogy a szerzetes rendek legnagyobb része nem akarta magát alávetni a világi hatalom ellenőrzésének, igen sokan inkább ott hagyták iskolájokat s hazájokat is. Hogy az ilyen eljárás az igazi hazaszeretettel ós hazafisággal hogy fér össze, annak eldöntése nem ide való. Ez a nagy átalakulás az iskolázás terén, a papi nevelésnek világi iskolákkal való helyettesítése óriási forradalmat okozott az egész francia társadalomban, mely néhány év óta s részben még ma is tart s melytől sokan az ország nyugalmát ós jövőjét is féltették, különösen oly helyeken, ahol a lakosság teljesen a papság befolyása alatt állott. Helyenként, pl. északnyugaton, a Bretagne-ban véres összeütközések is voltak a papság pártjára állott lakosság ós a rendházakat ós iskolákat a törvény nevében elfoglaló .s az állami hatalmat képviselő katonaság között. Ez pedig nagy dolog oly országban, ahol a katonaságot, valahol csak megjelenik, mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel és lelkesedéssel szokták üdvözölni. Alapos azonban a remény, hogy néhány óv alatt az átalakulás teljesen befejeződik s akkor nyugalom lesz. Úgy a lycóe mint a collége hét osztályú volt, rendszeresített vizsgálatok ós bizonyítványok nélkül. Aki egyetemre akart menni, annak ott kellett a belépés előtt éi-vttségi vizsgálatot tenni, akár lycée-be járt, akár collége-be. E vizsgálat neve baccalnuróat, a babérkoszorúnak