Állami főreáliskola, Debrecen, 1904

5 általában elfogadott kitüntető jellegétől. Aki a vizsgálatot megállotta, az bachelier (a latinban baccalaurcus). Ez a vizsgálat tehát nem a középiskolának a befejezése volt, mint hálunk, hanem már egyetemi fokozat, a doktori cím elnyeréséhez vezető első fok; második fok volt bizonyos idő múlva a licenciatus és végül a doktoratus. Régi és élő nyelvek. Az 1902-ik évi új iskolai törvény megszüntette Franciaországban azt a különbséget, mely a latin-görög nyelvet művelő klasszikus irány és a modern nyelvi irány között volt. Évtizedeken át tartott ott is az élő nyelvek küzdelme az ókoriak egyeduralma ellen s nehéz volt kivívni az egyenlő jogokat adó, mindenféle felsőbb tanúlmányokra egyformán jogosító érettségi bizonyítványt. Most, aki a lycéet elvégezte, akármelyik nyelvi csoportot tanulta, ha letette az érettségi vizsgálatot, teljesen egyenlő jogokat élvez az egyetemen. Érdekes a törvénynek az az újítása is, hogy az élő nyelvek tekintetében nem kíván teljes egyöntetűséget az ország összes iskoláitól, hanem a különböző vidékeknek bizonyos szabadságot ad. Két élő nyelvet kell ugyanis minden iskolában tanulni azoknak, kik ókori nyelvet nem tanulnak. A két nyelv egyike vagy a német, vagy az angol, de a második nyelv lehet aztán angol, német, spanyol vagy olasz. Hogy a tanítás egyformaságának a megváltoztatása csak igen alapos megfontolás után történt, mutatja magának a francia közoktatásügyi miniszternek az országgyűlés közoktatásügyi bizottságához intézett nyilatkozata: „ . az egyformaság megbénítja az oktatást. Franciaország egyik végétől a másikig ugyanazon terv szerint történik a tanítás, mintha Franciaországnak mindenütt azonos szükségletei volnának". Ily feles számú egyenlősítő rendelet főleg az 50-es években volt sok s a világosabb gondolkodásúak nem is késtek a paragrafusok eme túltengése ellen harcolni. A nemrégiben meghalt nagy esztetikus Sarcey ós a nagy filozófus Taine mindaketten feljegyezték irataikban azt a nálunk is ismert adomát, hogy valamelyik közoktatásügyi miniszter egyszer egy előkelő egyénnel beszélgetvén, társalgás közben kihúzza az óráját és nagy önteltséggel azt mondja: „Most háromnegyed három; ma, április 3-án ebben a percben minden francia lycée-ben latin dolgozatot diktálnak". Az lett volna a miniszter úr ideálja, teszi hozzá a két nagy író, hogy minden lycée-ben egy és ugyanazt a latin dolgozatot diktálják. Az élő nyelveknek, de főleg a német nyelvnek a tanítására Franciaországban az 1870 — 71-iki nagy háborúban szerzett keserű tapasztalatok után kezdtek nagyobb súlyt helyezni. Addig a nemzeti büszkeség s talán a nemtörődés majdnem feleslegesnek tartotta az idegen nyelv tanulását. Mostan a lycée hót évfolyamában a német órák összes heti száma 29, inig nálunk a reáliskola nyolc osztályában 25. A nyelvi órákon legfeljebb 25 tanuló lehet egy osztályban egy tanár vezetése alatt, hogy a szóbeli gyakorlásra is elég alkalma legyen mindenkinek. De a német tanítást a legtöbb állami lycée-vel kapcsolatos elemi iskola III. és IV. osztályában kezdik már el.