Állami főreáliskola, Debrecen, 1903

7 nevelésügy belső fejlesztésének minden főbb kérdését és feladatát kijelölni. Ez másoknak is hosszú tapasztalat, erős megfigyelő képesség, nagy paedagogiai készültség és éles ítélő tehetség mellett sikerülhet; sőt ezek segítségével sem egyszerre s nem egy ember erejéből, hanem évek során át és a legkiválóbb erők közreműködése mellett lehetséges. Én tehát meg sem kísérlem ezen nehéz feladat megoldását. Az iskolai nevelés- és oktatásügy belső fejlesztésének csupán egyik oly eszközére kívánom tisztelt tanártársaim figyelmét felhívni, a mely képes magába olvasztani a fejlesztés nagyon sok eszközét s tapintatos vezetése mellett az egyetemes közoktatásnak s ennek keretében a középiskolai oktatásnak és nevelésnek is, rendkívül jó szolgálatokat tehet. Az úgynevezett szülői értekezletekre gondolok, melyeknek eszméjét mi nálunk tudtunkkal a tanárképző-intézet gyakorló gimnáziumának egyik nagyon munkás tanára, Waldapfel János pendítette meg először a gyakorló gimnáziumnak 1899—900. tanévi Értesítőjében „Szülői értekezletek" cím alatt közzé tett értekezésével. Értekezésében, midőn a szülői értekezletek szükségességét megokolja, azon alapból indúl ki, hogy a család az iskolára, az iskola meg a családra panaszkodik s hogy a legtöbb esetben az egyiknek is másiknak jogosult a panasza. De azért az elégedetlenség és a panasz okát nem a szülők s nem is a tanárok hibáiban, hanem abban véli feltalálni, hogy a szülők és a tanárok, a család és az iskola nem ismerik egymást eléggé s különösen nem ismeri eléggé sem az egyik, sem a másik, hogy miként végezi ez is, amaz is a maga nevelési munkáját. Ezen a hiányon kívánna ő a maga javaslatával, a szülői értekezletek tartásával segíteni. A szülői értekezletek megtartását olyképen tervezi, hogy a közoktatás és nevelés egy-egy oly kérdését, melyben az iskola és család közreműködése szükséges, az értekezlet tárgyául előzetesen kijelölvén, annak megbeszélésére a tanintézetbe járó növendékek szüleit szabályszerű meghívóval meghívja. A kérdés megbeszéléséhez vagy megvitatásához az alapot egyik tanárnak mint előadónak a fejtegetése képezi. A kérdéshez nemcsak a szülők, hanem az előadó tanáron kivül a tanintézet valamennyi tanára is hozzá szólhat. Az Értesítőben közzé tett cikk s az abban foglalt javaslat felköltötte a közoktatásügyi kormány figyelmét. A miniszter 1901. évi február 19-én 11,418. sz. a. kelt rendelettel arra szólította fel a gyakorló gimnázium tanári testületét, hogy a szülői értekezlet intézményével tegyen kísérletet és a szerzendő tapasztalatokról, valamint további javaslatairól is, annak idején tegyen jelentést. A miniszteri rendeletet a gyakorló gimnázium 1900—901. évi Értesítője egész terjedelmében közli. A gyakorló gimnázium tanárai nem sokáig gondolkoztak a terv megvalósítása felett. A miniszteri rendelet kiadása után egy hónapra az 1901. évi március 25-én már megtartották az első szülői értekezletet. Az első ilynemű értekezlet előadója maga az indítványozó dr. Waldapfel