Állami főreáliskola, Debrecen, 1902
18 Ugyanabban az évben fogamzott meg lelkében a „Taschenbuch für Christen“ terve, melyet atyja is érdekkel ragadott meg s melynek kiállítására Göschen is hajlandónak mutatkozott. Atyja, ki Gösehennel és Hartmann festővel, a zsebkönyv illusztrátorával tárgyalt, a tervet Schleíermacherrel is közölte s őt a szerkesztés részére akarta megnyerni. Ez a terv azonban hajótörést szenvedett, mert a munkával elhalmozott Schleiermacher a szerkesztőséget nem fogadta el. Ez időben Tivadar végleg búcsút vesz Freibergtől. Mivel azonban az előadások ott későn végződtek s így a nyári félévben többé nem lett volna érdemes más egyetemre menni, Tivadar szüleihez átázott Karlsbadba, hogy atyjával a további teendőket megbeszélje. Lipcsében hallgatott néhány előadást hogy a téli félév tárgyait megválaszthassa; határozott terve nem volt. Fejlődő és mindinkább előtérbe nyomúló költői tehetsége végül is irodalmi és filológiai tanúlmányok felé terelték, melyeknek jobban hasznát vehette, mint a chemiának, fizikának és természetrajznak. Atyja azonban ismételten inti, hogy tanulmányait egy vagy más irányban fejezze be, nehogy költői sikereitől legyen kénytelen mindennapi kenyerét várni. Tivadar tehát a lipcsei egyetemre ment s már e lépésével is sok gondot okozott atyjának. A könnyűvérű diákság Lipcsében virágkorát élte. Összejövetelek, nagy evés-ivás, utcai verekedések napirenden voltak: előadásra persze senki sem járt. Tivadar, ki soha sem volt a jónak elrontója, ezen társas örömökből busásan kivette a maga részét. Már külseje is elárúlta ahamisítatlan „BursclT‘-ot. Fekete sapka, fekete-vörös-fehér szalagdísszel, födte fejét; egyik kezében a hosszúszárú pipa, fekete-vörös-fehér bojttal, másik kezében erős bot. Kezdetben a „Makaria“ nevű diák-egyletnek volt tagja; ez a társaság azonban nem nyerte meg tetszését s csakhamar a „Constantisták“ társaságában találjuk, hol tevékeny részt vett az „Amicisták“ elleni hajszában. A felmerülő differenciákat párbajjal intézik el, hol Tivadar, mint jó vívó elsőrangú szerepet játszik, miről összeszabdalt arca és nem egy bevert Amicista-fej tettek tanúbizonyságot. Rövid idő í^latt annyi párbaj ügybe keveredik, hogy a pedellusok miatt állandó lakást sem tarthat. 1811. tavaszán pedig egyetemi tevékenységének koronájáúl a „Sulfuria“- val egy utcai verekedésben vesz részt; ehhez egy újabb párbaj és újabb vizsgálat járúlván, költőnk relegatióra és 6 hónapi elzárásra számíthatott. Lipcséből Berlinbe menekült tehát, bár atyja azt tanácsolta neki, hogy a büntetésnek vesse magát alá. Értesülvén fia szökéséről, belenyugodott a változhatatlanba s fiát Schleiermacher, Zelter és Parthey (Nicolay veje) figyelmébe ajánlotta. A két utóbbinál gyakran megfordúlt Körner, az előbbit — mint atyjának írja — hidegnek és tartózkodónak találta. Mielőtt újabb kísérletet tehetett volna a közeledésre, Tivadar váltólázat kapott, mely annyira elgyöngítette, hogy orvosai légváltozást és Karlsbadot ajánlották neki. Tivadar tehát elhagyta Berlint s szüleivel együtt Drezdából Karlsbadba útazott. Október vége felé szándékozott Berlinbe visszatérni; midőn azonban megtudta, hogy a berlini és lipcsei
