Állami főreáliskola, Debrecen, 1902

14

egyetemek egyezségre léptek s hogy eszerint a relegatio veszélye Berlinben is fönnáll, elhatározta, hogy Bécsbe megy; atyja ajánlóleveleket küldött tőle Schlegel Frigyesnek és Humboldt Vilmosnak.

Nagy átalakúláson ment most keresztül a fiatal Körner. Mint atyjának írja, teljesen megcsömörlött a kicsapongó diákélettől s komolyan foglalkozik jövője biztosításával. Tanulmányait folytatni akarja, hogy a múzsa mellett a köznapi élet számára is végezzen és szerezzen valamit, mert — így inti atyja — nem vár rá annyi vagyon, hogy abból majd mint férj és családapa függetlenül megélhessen. Bécsben jól érezte magát; egyrészt a szinház és a hangversenyek nyújtották neki a legnemesebb élvezetet, másrészt Schlegel és Humboldt házában oly kedves társaságot talált, hogy leveleiben alig győzi dicsérettel. Költészettel is foglalkozik; Konradin című drámán'“ dolgozik, mely költői tehetségének próbaköve leszen-; a telet Rómában szeretné tölteni, atyja azonban későbbi évekre kívánja ez utazást halasztatni. 1812. január 6-án kelt levelében beszél először abbeli tervéről, hogy porosz zászló alatt Napóleon ellen szeretne harcolni.

1812. január 17-én előadják a várszínházban „Die Braut“ és „Der grüne Domino“ c. vígjátékait s ezen alkalommal ismerkedik meg menyasszonyával Toni Adambergerrel, a ki kitűnő játékával érvényre juttatta első darabjait. 1812. május 20. azt írja atyjának, hogy a szerelem nagyon boldoggá teszi s kéri szüleit, kik úgyis Bécsbe szándékoztak rándulni, hogy ejtsék szerét a menyasszonyával való megismerkedésnek; biztos benne, hogy választását jóvá fogják hagyni. S mindez valóban meg is történt, midőn Körnerók augusztus elején Bécsbe érkeztek. „Hogy az ifjú erő egy csábító főváros veszélyei között el nem vadált, az csupán a szerelem munkája volt. Egy bájos lény, kit az ég látszott őrangyaláúl kijelölni, alakja és lelke szépségével foglyúl ejtette“ — írja az apa fia életrajzában.

Körnerók meglehetős hosszasan időztek Bécsben s abban állapodtak meg, hogy fiokat Weimarba küldik Goethéhez. Tivadar oly föltétel alatt bele is egyezett, hogy atyja menyasszonya számára a szigorú nagynénitől megszerzi az engedélyt a levelezésre; különben nem volna földi hatalom, mely őt Bécsből elmozdíthatná. Szerelme folytonos munkára sarkalta s az 1811. évben szinte rendkívüli munkásságot fejtett ki. Az említett két vígjáték, továbbá -Der Nachtwächter“, „Toni“, „Die Sühne“, „Der Vetter aus Bremen“; előmunkálatok „Zrinyi“-hez, „Hedwig“-hez és „Rosamunde“-hez ebből az évből valók; néhány, bár abbamaradt tervet is készített, mint: „Konradin“, „II. Ferdinánd“, „Die Verlegenheiten“, „Faust“ és „Ulysses“ (operaszövegek) stb. A lírai költészet terén kevesebbet termelt; mindössze két dalt szerzett: „Hoch lebe das Haus Oesterreich" és „Auf dem Schlachtfelde bei Aspern“. E két dal volt közvetlen oka annak, hogy Károly főherceg, az asperni győző, kihallgatásra szólíttatta föl. Midőn azonban e hirt szüleinek megírta, még egy más örvendetes eseményről is tudósíthatta