Állami főreáliskola, Debrecen, 1896
17 hatalmú választmányt értesíteni méltóztassék, teljes tisztelettel vagyunk a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek Debreczenben, 1804. évi augusztus 11-én tartott választmányi üléséből, alázatos szolgái: Kiss Lajos helyettes elnök, Vincze Viktor jegyző. Mi hirta rá a gőzmalom ügyeinek intézőit, hogy e nagy alapítványt polgáriskola alapjául adják oda, erre a kérdésre részben már az alapító levél is megadta a választ. De még jobban megösmerjük elhatározásuk okát, világosabban megértjük azon gondolatokat, melyek az alapítvány ezéljának kitűzésében nekik irányt szabott, ha azon kor politikai és gazdasági viszonyait és azon eszméket, melyek a magyar közvéleményt akkor tájban foglalkoztatták, közelebbről vizsgáljuk. Az olaszországi szerencsétlen hadjárat megingatta az absolut uralomnak addig is bizonytalan alapokon nyugvó hatalmát; a józanabb politikusok belátták, hogy a rendszert tovább fenn tartani nem lehet. Magyarország régi kormányrendszerét visszaállították. A működését megkezdő helytartó tanácsnak egyik első teendője az volt, hogy a magyart, mint tanítási nyelvet, jogaiba visszaállította. Annyit azonban — a nemzetiségi vidékekre való tekintetből — meg engedett, hogy az iskolatartó egyházi és világi hatóságok a vidék lakosságának, vagy a beiratkozott tanulónak anya nyelvi viszonyaira tekintettel, a tanítás nyelvét önmaguk határozzák meg. Magyarországon egyébként is nagy változás állott elő. A politikai elnyomatás járma alatt 10 év telt el s ezen idő alatt a magyar nép gazdasági és társadalmi élete nagyon megváltozott, a nemzet gondolkozása egészen átalakult. Külföldi, különösen osztrák, német, franczia tőke és szakképzettség felhasználásával az 1850-es évek alatt épültek ki hazánkban a főbb vasut-hálózatok, melyek az országnak termékenyebb és a magyarság által lakott részét a fővárossal, ezt viszont a külfölddel és a tengerparttal kötötték össze. Az ország alföldi részeiben is, de különösen a hegyi vidékeken szintén nagyobbára idegen tőkepénzesek részvénytársaság alakításával nagy gyári vállalatokat alapítottak. A posta és távíró fejlődésnek indult, forgalma nagyobbodott. A réginél sokkal olcsóbb és kényelmesebb vasúti összeköttetés alkalmat nyújtott arra, hogy az ország különböző vidékeit, de meg a külföldet mindig többen és többen látogathassák meg és a különböző gazdasági viszonyokat, a külföldnek műveltségét, tökéletesebb közgazdasági intézményeit megösmerjék s meghonosításukhoz kedvet kapjanak. A politikai életíől elzárva, legjobbjaink a gazdasági élet tanulmányozására adták magukat, ott értékesíthették tehetségüket. líészint annak látása, hogy kellő szakképzettség hiányában, de még politikai okokból is, nemcsak a vasutak és nagyobb gyári vállalatok építésénél és üzemben tartásánál, hanem még a postánál és távíró hivatalokban is nagyobbára külföldiek, vagy legalább nem magyarajkuak nyertek alkalmazást, részint a mezei gazdaság, az ipar és kereskedelem fejlesztésének szükségérzete általánossá tette és megérlelte a magyar közönségben azt a meggyőződést, hogy közoktatásunk rendszere a változott viszonyoknak meg nem felel s hogy azt reformálni, átalakítani és az eddig követett irányról más irányra kell terelni. Állami Főreáliskolai Értesítő. 2
