Állami főreáliskola, Debrecen, 1887

35 nagyon élénken foglalkoztatta az elméket a nemzetek közvagyonossági helyzetének ügye is. Az úgynevezett phvsiokrata közgazdasági elmélet épen ez időtájban merült fel s talált legnagyobb szánni követőkre. A mezőgazdaságnak az ezt hátráltató különböző terhek alól való felszabadítása, és a nyerstermelésnek fokozása foglalkoztatta ekkor tájban a legkiválóbb államférfiak elméjét. A nyersterményeknek lehető legbővebben és különösen mennél olcsóbb termelése, s ez által, valamint az ezek feldolgozása ut ján is a nemzetek jólétének és vagyonosságáliak emelése : ez volt akkor a legfőbb gondolat, mely az uralkodóknak és minisztereik közül a legtöbbnek kiválókép gondot adott. Ebben az idő tájban a természettudományoknak roppant fejlődése nem kerülte ki figyelmüket; tudták vagy legalább sej • tették már, hogy e tudományok mily roppant nagy szolgálatot tehetnek és tesznek a természet rejtett erőinek ki kutatásában és értékesítésében. Már akkor gyanították, hogy vegytan és az időjárás tanulmányozása az iparban és mezei gazdaságban, a természetrajz pedig, de különösen az ásványtan ösmerete, a természet rejtett kincseinek, a hasznos ásványoknak felösmerésében és hasznosításában igen jó szolgálatot tehetnek. Bizonyára ez az oka, hogy ezen legelső részletes tanrendszerünk kidolgozásában, valamint az ebben megállapított és a tanítás által elérendő czélnak kijelölésében a hasznossági alapelveknek igen nagy szerep jutott. Az utilitarismus nagyon könnyen fölösmerhető annak igen sok helyén. így nevezetesen a bevezető részben, midőn az oktatás czéljáról szól, s kifejezi, hogy ennek alkalmazkodnia kell, az ország lakosságának különbféle viszonyaihoz, s többek közt a polgári foglalkozások különböző ágaihoz; nevezetesen tekintetbe kell venni nemcsak a falusi, a kis- és nagyvárosi lakosság életviszonyait, hanem a bányászatnak, az iparnak, kereskedelemnek, a közigazgatási és állami tisztségekben, valamint a hűli szolgálatban szükséges ösmereteket is, — mert arra kell törekedni, hogy ezen királyi intézkedésnek gyümölcseiben a polgároknak valamennyi osztálya, mezei gazdák, városi polgárok, közigazgatási (megyei), és katonai elöljárók egyiránt részesüljenek. Ehhez képest választandók meg a tanítandó tudomáyok.') — Ezen alapelv felösmerhető már a néposkolai tanterv megállapításában is. A számtan tanításában ugyanis — igen helyesen — megkívánja, hogy ez a mindennapi élet szükségeihez alkalmazkodjék, s az alapmüveletek begyakorlására a példákat a kereskedelmi és ipari ügyvezetésben előforduló esetekből v^laszsza, hogy a tanuló eként már az iskolában is képes legyen ') Ratio Educationis totiusque rei literariae per Regnum Hungáriáé et Provincias eidem adnexas, Yindobonae 1777. Különösen a bevezetésben a 4. és 5 §-ban. De egyéb helyeken is főképen a reáltudományok, nevezetesen a természetrajz, természettan, geometria, számtan és földrajz hasznosságának indokolásában. 3*