Állami főreáliskola, Debrecen, 1887
34 könyvtára, melyekből a tanulóknak a legbecsesebb müveket is kiadták, s megengedték, hogy a könyveket tanuló-szobáikba is magukkal vihessék. Maga Kazinczy is több jeles illustrált müvet használt, melyek őt a rajzolásnak saját erején eszközölt, megtanulására serkentgették és segítették. 1) Mikes Kelemen fönebb idézett levelében egész határozottan kifejezte, hogy miként szeretné ő magyar nemos ifjak nevelését reformálni. Kazinczy ezen emlékezéseiben csak a tapasztalt hiányokat és ferdeségeket sorolja fel; azt azonban nem emliti fel, hogy miként lehetett volna az ösmert viszásságokon és hiányokon segíteni. De azért bízvást mondhatjuk, hogy ő is nemcsak a tanításban követett eljárás, hanem az egész rendszert, tehát magát a tantervet, a tantárgyak megválasztását is helytelennek, hibásnak tartotta; mert a Vay József által behozott és Kazinczy által felmagasztalt ujitás, mely az ő vélekedése szerint a pataki oskolát egészen ujjá teremtette, épen a tanitandó tantárgyak megválasztásában, s a reál tudományoknak a gymnasialis tantervbe illesztése által tiint ki leginkább. E tanterv szerint ugyanis a mennyiségtant, a hazai jogot s a magyarok történelmét, továbbá az egyetemes földrajzot, a természetrajzot, valamint a rajzolást is, már az alsóbb gymnasiumi osztályokban is tanítani kellett. 2) Teljesen bizonyosra vehetjük tehát hogy hazánkban is a természettudományok és mennyiségtani szakok, vagy általánosságban véve, az összes reálösmeretek iránt nem csupán a felsőbb tanintézetekben foglalkozó tudós tanárok, vagy egyes oly kiváló diletans tudósok érdeklődtek, minőnek Kazinczy az idősb Vay Miklós bárót ösinerteti, hanem sokan mások is; — és hogy a kormány csak az általános óhajtásnak felelt meg akkor, midőn az első „Ratio Educationis" elkészítésével és közrebocsátásával(1777.) az összes oktatásügyet, elkezdve a legalsó tanintézetektől a népiskoláktól a legfelsőbbekig az akadémiákig és egyetemig, szabályozni kívánta. A „Ratio Educationis" kidolgozásával az azon korban élt legkiválóbb műveltségű férfiak bízattak meg. Ilyenek voltak Ürményi József és Trsztyánszky Dániel, kiknek talán az általános elvek megállapításában és az iskolák kormányzati ügyeit illető részek feldolgozásában lehetett főrészük ; ezek mellett megemlíthetők még Makó Pál az egyetemen a mathesisnek és Szerdahelyi György ugyanott az aesthetikának tanára, kik alkalmasint a tantervi rész kidolgozásában működtek leginkább. A Ratio egészen a kor felfogásához alkalmazott. Francziaországban a fönebb vázlatosan ösmertetett általános világnézeten kivül akkor tájban *) Kazinczy: Pályám emlékezete. Budapest. 1879. 16 —30. lap, s több helyen. 2) Szilágyi István: A gymnasiumi oktatás története a magyarországi helv. hitvallásuaknál. A Sárosp. füzetek 1861. évfolyamában, kölönösebben a 226 - 228. lapokon.
