Állami főreáliskola, Debrecen, 1887

21 Bél Mátyás, a szorgalmas iró és nagy tudós, a ki külföldön tanulása alatt Halléban a Francke által kezdeményezett tanitási elvekkel nemcsak megismerkedett, hanem az ama nagyhírű paedagog által alapított tanintézetekben mint tanár is működött, később midőn hazájába visszatért, előbb Beszterczebányán, utóbb Pozsonyban értékesítette tudományos ösmereteit s külföldön szerzett paedagogiai képességét. A nevezett városokban a vezetésére bizott gymnasiumokban legalább részben s a mi hazai viszonyainkhoz alkalmazva a reáltudományok tanítását is behozni, s kiváltképen az addig szokásos formális képzés ellenében a reális képzésre nagyobb gondot fordítani igyekezett. Ugyancsak ő a tanítás mene ének ellenőrzésére és tanítás egybevágóságának eszközölhetése végett a tanitási naplót hozta be, mely a tanári tanácskozások alkalmával a teendők pontosabb megállapítására igen jó szolgálatot tett. De nem csupán az evangelikus főiskolákban, hanem a reformátusoknál is látunk oly törekvéseket, melyek a tanítás javítását eszközölni s az iskolákat a mindennapi gyakorlati élet, különösen a polgári foglalkozások igényeinek megfelelőbb szerve?etüvé tenni igyekeztek. Nyomát találjuk annak, hogy a számtani alapműveleteket, s a földrajzot Debreczenben is már az alsóbb osztályokban is tanították a XVIII. század első felében ; a sárospataki főiskolának pedig egyik lényeges hibájaként emlegeték abban az időtájban, hogy a drága időt szótanulással töltik el, s a reál-ösmeretek megszerzésére e miatt nem szentelhetnek elegendő időt. Habár eddig nem nagy mennyiségben jutottak is köztudomásra oly adatok, melyekből egész bizonyosan meglehetne állapítani, hogy a formális képzés eszközéül szolgáló ókori nyelvek tanítása mellett milyen helyet ohajtottak a reálismeretek tanítására engedni a gymnasium tanrendszerében, annyit mégis tudunk, hogy a törekvés a reálismeretek tanítását illetőleg nemcsak meg volt, hanem némely helyeken kielégítésben is részesült. A protestáns tanintézetek tehát, miként ez adatokból is látjuk, a kor kivánatainak megfelelni igyekeztek, s ha mégis nem mindenütt és nem minden időben sikerült a reformot életbeléptetni s az életbeléptetés után állandóan fentartani, azon nem lehet csudálkozni; mert az ily átmeneti korszak jellemvonása az, hogy az egymással ellentétben álló vélekedés közül majd az egyik, majd a másik kap erőre. Ez a baj a magyarországi protestáns tanintézetekben annyival is inkább érezhető volt, mert a magyar protestáns egyház több egyházkerületre oszolván, ezen egyházkerületek közt majdnem semmi összeköttetés sem volt, s így iskolai ügyeit is mindenik egyházkerület a többiektől függetlenül önmaga rendezte. Ez az oka annak, hogy a protestáns iskolákban majdnem annyi volt a tanterv és a tanitási eljárás, a hány az egyházkerület, sőt a hány a tanintézet. Még az ugyanazon egyházkerületben levő tanintézetek sem mindenkor követték