Állami főreáliskola, Debrecen, 1887

A geometriai oktatás módszere. Ezelőtt 20 esztendővel az első éves gymnasista azt tanulta a geometriából, a mit az ötödéves; neki épen ugy be kellett bizonyítania a háromszögek egybevágóságát, meg a Pythagoras tételét, mint amannak. Tagadhatlan, hogy e tanterv idején is akadt minden osztályban egy-két jeles mathematikus; de igen sok tanuló, ha meg is emésztette ezt az anyagot ugy a hogy, vonzónak egyáltalában nem találta, sokakat meg annyira elidegenített, hogy ma is a borzadás egy nemével gondolnak vissza az egész mathematikára. De nem is csoda. Nem való a gyermekeknek a bizonyítás, neki tapasztalat kell. Valamint az emberiség a praxisnak, nem pedig a meditatiónak köszöni a geometria elemeit, ugy a fejletlen eszű gyermeket S" vezessük geometriai ismeretekre speculátió utján, hanem nyújtsunk neki tapasztalatot. Erre pedig legalkalmasabb a rajzolás és az ezzel egybekötött szemlélet és mérés. A rajzolásbeli ügyesség maga is egyik czélja a mértan tanításának, s mondhatni, hogy itt az elméletnek olyan féle szerepe van, mint a grammatikának a nyelvben. Viszont az elméleti ismereteket a rajzolás támogatja, biztosakká teszi. Azért nagyot lendített, a kormány a geometriai oktatáson azzal, hogy a középiskolák alsóbb osztályaiban az elméleti geometria helyébe behozta a rajzolót, a theoria helyébe a praxist. De ezzel egyszersmind a módszer kérdését is eldöntötte, legalább az alsóbb osztályokra nézve. A nyelvek tanítását illetőleg a paedagogusuk két táborban állanak egymással szemközt, az analytikus és synthetikus módszer hivei; maga a reáliskolai utasítás is ugy nyilatkozik e kérdésben, hogy „nincs egyedül üdvözítő módszer". Vannak más tantárgyak is, melyekben még nem jutottunk végleges megállapodásra; a geometriában azonban tisztában vagyunk a módszer kérdésével*). Ez synthetikus lesz. * A tiszántúli prot. tanáregyesület 50 aranyat tűzött ki a módszerek mibenlétének, valamint annak a fejtegetésére, hogy a mathesisben melyik mennyiben előnyösebb. 1*