Állami főreáliskola, Debrecen, 1886

19 hajózás fejlődésével, mind gyakoriabbakká lettek s a földrajzi ismeretek terjesztésére jótékonyan hatottak. A természet tárgyainak ismertetésére ujabb és ujabb vidékek látása és ezen uj Vidékek addig nem ismert sajátságai uj ösztönt adnak, s a természet erőinek kutatására és megismerésére késztenek. Egyes hírneves tudósok, a természettudományokban tanúsított nagy járatosságukról is már a XIII. században el voltak hiresedve, így nevezetesen Iioger Baco és Albertus Magnus. De az ilyenek abban az időben még nagyon ritkák voltak és kortársaik előtt tudományuk titokzatos volta miatt a legtöbbször gyanúban állottak. A következő két században azonban, főképen az egyetemek szaporodásával s utóbb a könyvnyomtatás feltalálása után ennek elterjedésével, midőn az emberek gondolataikat könnyebben közölhették másokkal, a természettudományok is nagyobb ápolásban részesültek. Az astronomia, a mennyiségtan és természettudományok némely ága legalább a felső tanintézeteken, az egyetemeken már némi ápolásban részesültek. A magasabb iskolázásban részesült tudományos férfiak közül nem egy, valóban megérdemelt hírnévnek örvendett. Toscanelli, Behaimb és Kopernicus nevei elég ismeretesek. A felfedezések a természettudományok fejlődésére és egyetemesebb elterjedésére nagy mértékben hatottak. A földnek alakját, valamint a többi égi testekhez való viszonyát bizonyosabban megállapítani csak ezután lehetett. S valóban a mennyiségtan, a csillagászat és physika már a XVI. század elején feltünőleg nagy előbaladást mutat fel. Galilai, Kepler és később Newton oly nagyságok, kik ezen tudományok fejlesztése körül maguknak halhatatlan nevet biztosítottak. E tudományokban felderített igazságok s ismeretek azonban még sokáig csak a tudósok számára léteztek, általános elterjesztésükre és arra, hogy a művelt osztály közkincsévé legyenek, általában véve nem valami sok történt. Ebből a tekintetből véve a dolgot, még a reformáczió sem sokat lenditett az ügyön. A tudományos pályára előkészítő tanintézetek tanítási rendszerében már tetemes javulást, tökéletesedést találhatunk, de azért az úgynevezett reálismeretek vagy épen nem, vagy pedig igen csekély mértékben képezték a tanítás tárgyát. A középiskolákban abban az időben még úgyszólván csak formális képzést igyekeztek adni s kitűzött czéljuk az volt, hogy a latin nyelvet, mint a tudományos képzés főeszközét, lehető tökéletesen elsajátítsák. A czélhoz vezető ut s mód megválasztásában azonban már legalább az a javítás történt, hogy a latin nyelvet az ókori klasszikus írók eredeti műveiből tanították, s ez által a jó izlés kifejlesztésére nagy mértékben hatottak. A reálismeretek tudása és közlése tekintetében azonban még az oly hatalmas újítók is, mint Erasmus, Luther és Melanchton, megelégedtek annyival, a mennyi a klasszikus írók eredeti műveiben előforduló helyek megértésére és helyes magyarázásához okvetlenül megkívántatik. Luther maga iratai egy helyén egész határozottsággal kimondja, 2*