Állami főreáliskola, Debrecen, 1886

20 hogy a mathematikát, az astronomiát és tőrténeimet az iskolákban tanítani szükséges. De azért nemcsak ebben az időben, hanem még ezután is sokáig kizárólagosan a formális képzés képezte a középtanodák feladatát. Min­denütt, még a leghirnevesebb és legjobb tanintézetekben is csak arra gondoltak, hogy a tanulók tudjanak helyesen gondolkozni és gondolataikat helyesen és ékes szavakkal kifejezni. És azt hitték, hogy ezt elérhetik a latin nyelvnek, mint a gondolatok közlésére szolgáló eszköznek teljes elsa­játíttatása által. Szerintök a tanításban a gondolatnak a formája volt a fő, az volt a lényeg, a gondolat anyaga pedig csak mellékes. Ezen általánosan elfogadott elvhez képest a középiskolákban a latin nyelv úgyszólván az egyedüli tantárgy; a reáltudományok közül pedig a történelem annyiban, hogy ókori történelmi irókat is, péld. Caesart és Liviust, vagy másokat olvastatták a szónokok és költők művein kívül. Ugyanily értelemben, de már sokkal mellékesebben fordult elő a földrajz is, de csak az ókori népeké. A tanitás ezen egyoldalúságában annyira men­tek, hogy a latin nyelv mellett az anyanyelvet, a gondolkozás kifejtésének ezen legfőbb eszközét is, teljesen elhanyagolták. Az anyanyelv tudományos tanítása teljesen mellőztetett és a tanításban segédeszközként is csak any­nyiban szerepelt, a mennyiben a latin grammatika és latin művek megér­téséhez nélkülözhetetlen volt. A reformácziónak azonban volt mégis egy elvitázhatatlan érdeme. A reformátorok a vallásosság forrásául s egyik fő tényezőjéül a szentírást tekintették. A biblia olvasását nemcsak nem ellenezték, sőt ellenkezőleg azt a világiaknak, sőt a népnek is ajánlották, — s hogy ezt annálinkább megkönnyítsék, nemcsak a bibliának a nép nyelvére való lefordításáról és a fordítások terjesztéséről gondoskodtak, hanem szükségesnek mondották és sürgették, hogy a nép gyermekeinek is alkalom nyújtassák az olvasás és a hit főbb elemeinek elsajátítására. Ezt eleintén az egyes egyházak lelkészei teljesítették, utóbb azonban az ily tanitás rendszeressé lett s külön tanitók által eszközöltetett Ebből az intézkedésből fejlett ki lassankint a mai nap már oly nevezetessé lett népiskolai tanitás, mely most már csaknem min­den művelt európai államban általánosan kötelezővé tétetett. A reformá­torok ezen intézkedés által hatalmas lendületet adtak az értelmiség egye­temes fejlődésének. A városok által alapított iskolákban egyes kivételes esetekben már korábban is tanították az anyanyelvet; a reformáczió ideje óta pedig ez általánossá lett az ily természetű tanintézetekben. A refor­máczió hirdetői általában véve a nemzeti művelődésnek mindenütt nagy szolgálatot tettek az által, hogy az istenitiszteletet mindenütt a nép nyel­vén, a nemzeti nyelven tartották, s hogy a nép vallásos életének fejleszté­sére s ekként szellemi táplálására nem tartották elégnek, ha az isteni­tiszteletekre szorgalmatosan eljárnak; hanem azon igyekeztek, hogy a nép maga is kielégíthesse a vallás tanításainak megismerésére és szellemének, lelkének művelésére támadt vágyait. Ezért oly nagyfontosságú a reformá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom