Állami főreáliskola, Debrecen, 1882
12 és ugyanazon tárgynak megismertetését, vagy egy és ugyanazon eseménynek elbeszélését máskép tehetjük vagy kell tennünk, ha egy még kevéssé fejlett 11 —12 éves gyermeknek, másképen ha 16—18 éves ifjúnak, és ismét másképen, ha élettapasztalatokkal biró és önállóan Ítélni tudó felnőtt embernek adjuk elő. A tanításnak mindenkor a növendék szellemi fejlettségéhez, felfogó képességéhez és kedélyi életéhez alkalmazottnak kell lenni, még pedig nem csak az előadást, hanem az előadás tárgyát illetőleg is; csak akkor lehet az tanulságos, csak akkor bírhat oktató és nevelő hatással is. A gyermeknél még nem az értelem és nem az itélő képesség, hanem inkább az érzelem, a kedélyi élet az uralkodó. Az előbbi képesség csak lassanként az évek számának emelkedésével, a lelki élet fejlődésével, az ismeretek növekedésével, a tapasztalatok szaporultával nyer túlsúlyt. Természetesen munkásságát is csak azon mértékben vehetjük igénybe, a mily mértékben a növekedés történik. Egy 10—12 éves gyermeknek egész ismerete alig terjed a család szük körén túl, vagy legfölebb a községi élet határai között mozog; az együvé tartozóságnak, a társasulásnak tágasabb körét az állami életet és annak bonyolultabb formáit még alig sejti; érzelmei s gondolatai is csak szük korlátok között mozognak, — eleintén csak az egyéni érdekek kielégítése, egyéni vágyak teljesülése a legfőbb .mozgató; — utóbb itt is tért nyer a család, majd a község is; de az emberek nagy tömegére, a nemzetre, az államra, csak jóval később kerül a sor. Már pedig a miről tudomásunk nincs, vagy a miről csak nagyon homályos sejtelmünk van, az iránt nem érdeklődhetünk, az után nem vágyakozhatunk. Hiába kisérlenők tehát meg, hogy a mai bonyolult állami és társadalmi viszonyokat megismertessük egy 10—12 éves gyermekkel, ennek alakulásai, jelenségei előtte teljesen érthetetlenek lennének, — észjárása sokkal alacsonyabb fokon van még, mintsem képes volna áttekinteni azon roppant szövevényes szervezetet, mely az ujabbkori államokat magukban véve is jellemzi; még kevésbbé volna képes belátni, azon néha évszázadok történetén áthúzódó fonalat, a mely az egyes népeket és nemzeteket összeköti politikai életük viszontagságai közt. /