Állami főreáliskola, Debrecen, 1881

Pápai Pál. Született 1848. január 27. Meghalt 1881. szept, 23. Még alig hegedt be a seb, melyet tanárkarunkon a halál ütött, elragadva tőle 1878. augusztusban nagyreményű, de korán elhunyt fiatal tagját Pap Józsefet, már ismét másik fiatal tagtársunk elhunytán kell keseregnünk. A veszteség érzetét súlyosbítja azon tudat, hogy a korán elköltözöttnek a természet rendje szerint még hosszú életpálya, a munkának és élvezetnek hosszú sora állott volna rendelkezésére; súlyosbítja annak meggondolása, hogy a munkabíró és munkakedvelő tanár közpályafutása nemcsak egy szük családi körnek, hanem sok család örömének, reménységének vált volna hasznára. A veszteséget valódivá teszi azon körülmény, hogy az elhunyttal együtt semmisült, meg a hosszú éveken át vasszorgalommal összegyűjtött tudományos előkészületek szép reményű gyümölcse is. Legyen emlékének szentelve e néhány sor. Hadd mutassa mi volt nekünk, s mit vesztett benne a tanügy. Pápai Pál született Kisújszálláson, egyszerű földmives szüléktől, kik ezelőtt néhány évvel hunytak el. Szülei nem vagyonos, de értelmes emberek levén, taníttatásáról lehetőleg gondoskodni akartak, annyival inkább, mivel már az elemi iskolában kitűnt tanuláshoz való nagy hajlandósága. Első iskoláztatását szülővárosában nyerte, ugyanott folytatta a gimnáziumi tanfolyamot is. 1865. évben Kisújszállásról Debreczenbe jött a bölcseleti tanfolyamra. Itt az akkor 3 éves bölcseleti és ennek elvégzése után az ugyancsak 3 éves hittanszaki folyamok alatt jeles tehetsége, vas szorgalma, valamint fedhetetlen magaviselete által tanárainak méltó rokonszenvét és becsülését érdemelte ki. Kedélye nem vert nagy hullámokat, de szelid vígságra hajló, barátok társaságát kedvelő modora őt tanulótársai előtt is közkedvességüvé tevé. A hittani folyamot 1871-ben mint a legkitűnőbb tanulók egyike bevégezvén, a következő két tanévben mint esküdt felügyelő, contrascriba, szénior, majd mint segédtanár működött. 1*