Állami főreáliskola, Debrecen, 1881

III. Az 1875—76. iskolai évre a debreceni városi főreáliskolát fenntartó testület a képzettségéről és kitűnő tauitásmódjáról ismeretessé lett ifjút sietett megnyerni az intézet számára s meghívta a történelem és földrajz tanszékére; Itt működött ő hat éven át testi és lelki erejének teljességében mint pontos, hivatásában buzgó s egyedül a tanügy érdekében fáradozó férfi, elöljáróitól és tanártársaitól őszintén becsültetve és szerettetve, tanítványainak igaz és meleg tiszteletétől s ragaszkodásától kisért sikeres munkásságában. Életének két utolsó évét a családi boldogság öröme is ékesité. így élt ő szép reményekre jogosító boldog és munkás életet, míg a mult év sept. havában egy hirtelen jött véletlen és rohamos betegség a megtörhetetlennek látszó erőteljes testen diadalmaskodva néhány nap alatt kioltá élete fáklyáját. A hamar elhunytat siratja bánatos özvegye, siratni fogja kisded gyermeke is, ha egy jó gondos, bölcs apának becsét öntudatos lelkével mérlegelni tudja. Gyászolják őt tanártársai, kik benne egy jó társat, az intézetnek büszkeségét veszítettek, gyászolják számos tisztelői és tanítványai, kik áldást kivannak poraira!