Állami főreáliskola, Debrecen, 1875

Azt tanítani, hogy e mondat: Mein Bruder ist gut, magyarul = fivérem (van) jó, előre megrontja a gyermek nyelvérzékét; épen igy: ich lese — nem „én olvasok“ hanem csak „olvasok“.

Neveléstani irodalmunk nagy gondot fordít újabb időben a nyelvtani kézikönyvek bírálatára. Az illető bírálók közösen megegyeznek abban, hogy az alsóbb osztályokban használt kézikönyveknek nem a nyelv-rendszer szigorú keresztülvitelére kell fektetni a fősulyt (mert e mód csak a „Magy. nyelv rendszere “-féle kánon alkotásánál helyes), hanem az inductiv módszerre, az az mindenütt az olvasásból kell kiindulniok. (Lásd: Imre Sándor nyelvtanának bírálatát, Magy. Nyelvőr III. köt. jun. füzet; — Gyulai B. nyelvt. bir. Magy. Tanügy. IV. évf. X. fűz; — Ihász G. ny. b. Magy. Tanügy V. évf. III. fűz.) Azonban az olvasandó darabok megválasztása nagyon sok gondot ád. Kurta, kiszaggatott mondatok nem képesek a gyermek figyelmét lekötni, nem költenek benne kellő érdekeltséget; ellenben hosszú olvasmány nagyon megnehezíti az előhaladást. Ezen kívül szükséges volna az is, hogy az olvasmányban leginkább azon nyelvalak forduljon elő, melynek begyakorlásánál a tanító épen időzik.

A tisztán gyakorlati módszer nem uj, használják is kivált a francia és angol nyelv tanításánál (Ahn-Iiobertson), de ezen út nagyon hosszadalmas; magán tanító vagy tanuló boldogulhat vele, azonban iskolában sokkal kevesebb idő áll a nyelvtanítás rendelkezésére. — Valamint helytelen volna a nyelvtani szabályokat a-priori közölni a gyermekkel, úgy helytelen a nyelvet pusztán olvasás utján ismertetni meg a növendékkel. (Lásd: Budapesti szemle 1874. V. köt. Brassai S. Középiskoláink ügye). — Hogy az olvasmány a nyelvtan egyes fejezeteit megelőzze vagy kövesse, ez nagyon mellékes kérdés; végre is „a legjobb kézikönyvnél többet ér az ügyes tanár!“ Vannak, kik a kézikönyv használatát — épen ezen okból — az alsóbb osztályokban feleslegesnek tartják. Szerintem nem az. — A tanításnak minden évfolyamában vannak egyes pihenő pontjai (az év 73-a vagy vége), ilyenkor az elvégzett anyagot röviden ismételni kell, hogy a növendékek némi áttekintést nyerjenek a nyelv rendszeréről, a mi kézikönyv nélkül nehezen történhetik meg. Azután a tanításnál számításba kell venni a feledékenységet is; a tanterv ezt figyelmen kívül hagyja, pedig a ki nyelvtanítással foglalkozik, tudja mily sokszor kell felsőbb osztályban elfeledett szabály vagy alakkal bajlódni. Ha a tanító minden ilyen esetben újra magyarázathoz fog, sok időt veszteget, ha nem, a haladást veszélyezteti, mig a kézikönyvre — melynek megtartására ügyelni kell — utalva növendékeit, az elvégzett rész tudását joggal megkövetelheti.

9