Állami főreáliskola, Debrecen, 1875
Miután a növendék saját gondolatainak egyszerű kifejezésében gyakorlatot szerzett, a gondolatok öszvefüzését, egymásra-hatá- sát is próbálgatta: képes lesz nagyobb gondolatcsoportok eszmeláncolatok fejtegetésére. Ki valamely tárgyról helyesen és kimeritőleg akar szólni, előre tudnia kell, mit fog arról mondani, mily rendben és mily terjedelemmel. Az eszméknek csoportjából, mely a gondolkozás közben önként halmozódik, azt kell kiválasztani, a mire épen szüksége van, mert a felesleges beszéd homályossá lesz és célját téveszti. A kiválasztott eszmét a neki megfelelő helyen és időben kell alkalmazni; a legjobb gondolat is, ha nem időszerű, hatástalanul siklik cl, vagy épen visz- szatetszést szül. Más szóval a beszédnek és fogalmazásnak öntudatos alakot kell adni. Mint a szobrász előre megállapított cél szerint választja szobrának állását és arc-kifejezését, úgy a beszélő is szükség szerint más más módot választ előadásában. Ezen képességnek megszerzése sokkal nehezebb, mint a nyelv- ismeret elsajátítása. Az utasításnak is ezer akadállyal kell küzdeni. A nyelv használatára legtöbb esetben határozott szabály van, vagy legalább a klasszikusok analog eljárása, kisegítő eszközül kínálkozik, de hogy mikép rendezze mindenki saját gondolatait, azt senkitől sem lehet megtanulni. A stilisztika beszélhet ugyan kellékekről, óvást tehet a megrögzött ferde szokás ellen, azonban az eredmény mindig csak a tanulónak jó indulatától függ. Itt már nagy mértékben szükséges az alaki tekintetben jelesnek ismert mintapéldányok tanulmányozása; ezek fejtegetése közben a tanuló ismerni tanulja a gondolatokat Öszvefüző szálakat; a szétbontott elmemüvek ismételt áttekintésénél mintegy szemlélhetőleg látja azok keletkezésének folyamát, — ösztönt kap azok utánzására; majd próbára teszi saját erejét s ha egy vagy más tekintetben sikerültnek látja dolgozatát, feltámad benne az önérzet; látja, érzi, hogy a mit létrehozott, az saját müve, azt ő teremtette, nem úgy mint az idegen nyelv kifejezéseit, melyeket csak használatra kért kölcsön — tanítójától vagy kézikönyvétől. A magyar-nyelvi oktatásnak ezen része leglassubb meneteld, egy hosszú év alatt alig látszik valami haladás s azt is csak szakember veszi észre. Annál meglepőbb a különbség ha nagyobb időközt hasonlítunk egybe. — A felgymnásiumi növendékek utolsó fogalmazása, mind felfogás, mind alakítás tekintetében magasan felette áll az első kísérlet zsengéinek; mintha nem is az az ember irta volna mind a kettőt! mig maga a nyelvanyag csekély Írásbeli hibák kivételével ugyanaz maradt. Az alaki képzés ezen magasabb foka természetesen nemcsak a
