Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

lése, azé, amelyik jelről beszél. Fontos azért, mert akinek jelt adnak, azt elpecsételik, külön állítják, kiválasztják a többi millió közül, mint a Jelenések Könyvének kiválasztottjai megpecsételték az angyalok homlokukon az Isten pecsétjével. Ezzel a jellel Bátori Józsefet is kiválasztotta Magyarország Kormányzó Ura. Kiválasztotta, elkötelezte: hogy mire, azt az érem másik lapja mondja meg, amelyiken a kettős kereszt látható, és megmondja az éremre boruló drága ereklye, a Magyar Szent Korona. Ezt a jelvényt viseli katona, tudós, hivatalnok, gazda, mindegy ki, milyen foglalkozást űzőmért mindnyájan azért dolgoznak, amit ez az érem kifejez: a keresztyén magyarságért. Isten országáért és a magyarok országáért. Aki ezt a jelvényt viseli, azt ebben a munkában elért érdemeiért ennek á munkának végzésére választotta ki; nem azért, hogy most már pihenjen babérjain, hanem azért, hogy még buzgóbban, még lelkesebben folytassa a munkát, odaszentelvén egész életét a szent Kereszt és a szent Korona szolgálatára Eme általános jelentősége mellett a Bátori József kitüntetésének van egy saját, külön jelentése is, amit az adományozó okiratból tudunk meg. Bátori József a kormányzói elismerést a levente egyesületi élet és a haderőn kívüli kiképzés terén szerzett érdemeiért nyerte el; minek az értelme az, hogy Bátori József első volt a debreceni középiskolák igazgatói között, sőt talán első volt az egész országban, aki megértette az új idők szavát és szívvel-lélekkel vállalta az új magyar nevelői kötelességet: már az iskolában katonává nevelni a magyar ifjúságot. Nem adta ki kezéből a rábízott sereget, hogy mások, az iskola szempontjából idegenek neveljék katonává, talán a részletekben más módon, s árnyalataiban az iskoláétól eltérő eszmény megvalósítására törekedve. Nem sajnálta az időt és fáradtságot, maga lett katonává, felvette a tábori szürke egyenruhát, paitogtatta a vezényszavakat, együtt menetelt diákjaival, hogy a mai piarista diákideált nevelhesse belőlük: az acélos izmú, minden küzdelemre és töredelemre megedzett, öntudatos, bátor, nyilt tekintetű ifjút, aki minden magyart testvérének tekint, fegyelmezett és pontos, udvarias és szolgálatkész, aki tiszán látja a maga és nemzete rendeltetését, s abban megnyugodva, boldog örömmel vállalja a magyar sorsot, alázattal hajolva meg az isteni végzés előtt amely őt őrhelyére állította. Ma, amikor Európa óriási terüjeteire illenek Ésaiás prófétának szavai: ,,A városok pusztán állanak lakos nélkül és a házak emberek nélkül", amikor égig csap körülöttünk a tomboló háború lángja, ma nem lehet másféle eszménye a magyar iskolának, mint a harcra edzett, a katonai ismeretek alapaival tisztában levő, alázatos és áldozatos keresztyén lelkű ifjúság. A kitüntetés, amely Bátori Józsefnek az ilyen irányú nevelésben elért érdemeit elismeri, legyen buzdítás, és példa minden magyar nevelő számára jövendő munkásságát illetően. Neked pedig, kedves Barátom, amikor íme átadom a kitüntetési okiratot és a kitüntetés jelvényét, szívemből kívánok további sikereket pályádon, úgy a magam, mint a hivatalos szabadságon távollevő tankerületi királyi főigazgató, Kiss József nevében, aki külön megbízott jókívánságainak tolmácsolásával. Áldja meg az Ür személyedet, áldja meg munkásságodat; nevelj dicső hadsereget a magyar jövőnek abban a jelben, amelyik erről az éremről ragyog reánk, hogy lehessenek életükben és halálukban derék magyar katonák, hűséges és jó vitézei az Űr Jézus Krisztusnak ! G