Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1942

Sokan voltak diákjaink közül, akik a hó első péntekét Jézus Szent Szí­vének szentelték, meggyóntak és megáldoztak, az Oratórium és Prohászka Kör tagjai a hónap első vasárnapján közösen járultak az Űr asztalához, de sokan voltak, akik minden héten, sőt minden nap vették az Élet Kenyerét. Fiaink buzgósága ezen a téren az elmúlt tanévben is gyarapodott és vala­mennyien fokozódó lelkesedéssel és örömmel végeztek komoly munkát a lelki önnevelés és tökéletesítés terén is. Munkanapokon előadásra jövet és onnét távozván betértek a templomba rövid szentséglátogatásra és imádságra. A lelkigyakorlatok az idén is húsvét előtt (március 24—27.) voltak. A felső osztályosok lelkigyakorlatát P. Kiss Szaléz debreceni ferences ház­főnök, az alsósokét dr. Zernye József piarista tanár vezette. Kiss Szaléz ház­főnök úrnak szép, tartalmas és lélekmozgató lelkigyakorlat vezetéséért e helyen is hálás köszönetet mondunk. Mindkét vezető apostoli munkáján le­gyen Isten áldása, a fáradságos vetés hozzon bőséges termést, hogy törekvé­sük egyetlen értékes jutalmát nyerjék. Május 9-én, vasárnap dr. Scheffler János szatmári püspök úr 141 nö­vendékünknek osztotta ki a bérmálás szentségét. Fiaink jól tudják, hogy nem elég csak önmaguk lelkiüdvösségével fog­lalkozniok, hanem a Katolikus Akció szellemében mások lelkének apostolaivá is kell lenniök. Ezen kívül szívesen támogatták a külföldi missziókat is. Ter­mészetesen először saját környezetük és saját hazájuk vallási helyzetén akartak javítani, de nem feledkeztek meg a pogány népekről sem. Különösn a kisebbek foglalkoztak nagy lelkesedéssel a missziós kérdéssel. Ebben a tanév­bn már 71 példányban járt hozzánk a Missziós ifjúság és kb: 20 példányban a Kis Hitterjesztő. A szegények, különösen a hadbavonultak hozzátartozói, nemkülönben a honvédek részére indított országos gyűjtőmozgalomba fiaink is keresztény lélekkel álltak be és tevékeny részt vettek ezekben. De nemcsak e tevékenyke­désben, hanem sok más esetben is bebizonyították fiaink, hogy Krisztus szelleme tölti be őket, nemcsak szájukon hordják, de tettel is hirdetik a fele­baráti szeretet és irgalmasság erényeit. Növendékeink között ápoltuk a testvéri összetartozás és krisztusi sze­retet érzését. Sokszor hívtuk fel figyelmüket arra a mély igazságra, hogy az ember embertársaiban tulajdonképen önmagát segíti, vagy becsüli, ille­tőleg saját maga ellen követ el meggondolatlan igazságtalanságokat és bűnö­ket. Erre az igazságra is tulajdonképen Krisztus Urunk tanított minket. Azért nincs is társadalmi igaszság és emberszeretet Krisztus szelleme nélkül. Lehet, hogy egyesek lopkodnak az Ő örök értékű tanításaiból, de a kérdést a maga teljes egészében és világraszóló vonatkozásában csak a krisztusi hit, a szeretet, önzetlenség és lemondás szelleme oldhatja még. Aki tehát komo­lyan törekszik megoldani a világproblémákat és köztük a társadadmi kérdést, annak Krisztus és az Egyház hű tanítványának kell lennie. Aki pedig kineveli magában ezt az önzetlen, lemondást, szívesen vállaló, áldozatos, kötelesség­tudó lelkületet, az a legnagyobb szolgálatot teszi hazájának is. Ezért biztosan igaz az, hogy minél keresztényibb gondolkozású valaki, annál jobb hazafi is. Hasztalan törekszenek tehát egyesek, — akiknek szellemi ősei nemrégen még a világpolgárság szószólói voltak, — merő érvényesülési és népszerűsködési erőlködésükben a hazafias érzést a keresztény lelkület és vallás ellen kijátszani. A cselekvő és vezető réteg kialakítását tűzték ki célul a vallásos jellegű körök: az alsósok számára az Oratórium, a felsősök számára a Prohászka Kör. Ezek munkájáról más helyen számolunk be. Vallásos szellemben nevel­tük növendékeinket a cserkészet és leventeszervezet keretei között is. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom