Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

lük meg velük, ugyanakkor a legkeresztényibb és legkatolikusabb hőseinket is felsoroltuk. Boldog magyar nemzet, melynek szentjei egyúttal nemzeti hősei is! íme, mennyire nem ellenkezik a mélységes hit és keresztény erények a nemzeti és faji magyarsággal. Nemhogy ellenkezne, de a nemzeti érzés feltételezi a vallási gyökeret. Maradandót és igazán nagyot a vallásos magyarok adtak hazájuknak. Vagy van-e valaki a magyar nagyságok között, akiknek többet köszönhet hazánk, mint Szent Istvánnak, Szent Lászlónak, IV. Bélának, Nagy Lajosnak, a Hunyadiaknak, Zrínyi Miklósnak, Széchenyi Istvánnak és megszámlálhatatlan hős követőinek ? Magyarság és kereszténység összeforrt. Történelmünk legszebb lapjai az egyház történetében is aranybetükkel írottak. Fiainkat arra oktattuk, hogy mint legszentebb örökségüket becsüljék a hős magyar multat és legyenek meggyőződve, hogy aki ellensége a kereszténységnek, az a magyarságra is támad. Valláserkölcsi nevelésünk főtörekvése volt, hogy fiainak ismerjék, szeressék, megbecsüljék és éljék hitüket. Tettük ezt a piarista iskolák szellemében: egyszerűségben, hangoskodást kerülve, a gyakorlatot és tetteket többre értékelvén a szavaknál. Vasár- és ünnepnap a Szent Anna-utcai piarista templomban hallgatott szentmisét ifjúságunk. Szentmise előtt két csoportban exhortációt hallgattak. Az alsós (I—III.) oszályok állandó szónoka a jelen tanévben intézetünkhöz került Fülöp Gyula, a felsőbb osztályok (gimn. IV—VIII. oszt. és keresk. I—IV. oszt.) dr. Vénig József volt. Rajtuk kívül szívesen exhortáltak még: dr. Rassovszky Kálmán h. ig., Pogány János és Meggyes János tanárok. Exhortációink tárgyai gyakorlati diáktémák voltak. A felsőbb osztályok számára két sorozat is elhangzott: a katolikus szertartásokról, különös tekintettel a szentmisére és a világnézetről. Ősszel hétköznapokon is hallgatott szentmisét az ifjúság. A diákmiséken a gimnáziumi énekkar énekelt Ákos István tanár vezénylésével, illetőleg liturgikus miséken (kedden és pénteken) a miseszövegeket közösen imádkozta az ifjúság, október hónapban pedig többször szentolvasót imádkoztunk. A tanévben négyszer volt kötelező közös szentgyónás és szentáldozás. Sokan voltak diákjaink közül, akik a hó első péntekét Jézus Szent Szívének szentelték, meggyóntak és megáldoztak, az Oratórium és Prohászka Kör tagjai a hónap első vasárnapján közösen járultak a Űr asztalához, de sokan voltak, akik minden héten, sőt minden nap vették az Élet Kenyerét. Fiaink buzgósága ezen a téren örvendetesen gyarapodott, azért az idén jóval többen, mint a mult évben komoly munkát végeztek a lelki önművelés és tökéletesítés terén. Ifjúságunk szívesen követte azt az atyai tanácsunkat is, hogy előadásra jövet és onnét távozván, végezzen a templomban rövid szentségimádást. A közös szentgyónások s egyes nagyobb ünnepek előtt, május hónapban a Boldogságos Szent Szűz, júniusban Jézus Szent Szíve tiszteletére felszólítottuk fiainkat, hogy nagyobb lendülettel kezdjék, illetve folytassák a harcot nagyobb hibáik ellen és végezzenek minél több erénygyakorlatot. Az idei lelkigyakorlatok húsvét előtt (március 16—19.) voltak. A felső osztályosok lelkigyakorlatát dr. Kiss István egri teol. tanár, az alsósokét Fülöp Gyula piarista tanár vezette. A vezetők nagy tudással és bölcseséggel oldották meg nehéz feladatukat. Jutalmuk szép eredmény volt, hogy ifjúságunk nagy lelki hasznot merített nemes fáradságukból. Mindkét vezetőnek önzetlen apostoli munkájukért Isten bőséges áldását kérjük és nekik e helyen is hálás köszönetet mondunk. Figyelmeztettük ifjainkat, hogy ne csak önmaguknak, hanem másoknak lelki üdvösségével is törődjenek. Sürgettük a Katolikus Tevékenykedést és a missziók támogatását. Figyelmeztettük őket, hogy e két szempontból mily sokat tehetnek saját hazájukban, sőt saját közeli és távolabbi környezetük19