Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

10 létezhet. (Tehát cserkészet, aeró, céllövő, segélyező és mindenütt a versenyek nevezési díja. A többi kör kap a beírási díjból.) Ne gyűjtsön vagyont egyik egyesület sem, hanem költse el a rendelkezésébe álló összeget. A helyes pénzkezelés céljából pedig minden egyesületben teljesen egyforma módon kell kezelni a pénzt, ezenkívül az egyes pénztárakat havonta vizsgálja át a kereskedelmistákból szervezett és kéthavonként változó felügyelőbizottság, amely a felnőttek köreinél előírt külsőségek között és írásban gyakorolja hivatalát. Tanítója és ellenőre a diákkaptár vezetőtanára, (l.a Számvizsgáló Bizottság beszámolóját a Kereskedelmi Évkönyvben.) Végül emeljünk ki újra néhány elvi szempontot. a) Az ifjúsági egyesületeknek csak akkor van létjogosultságuk, ha megmaradnak mozgalomnak, mert csak akkor lüktet bennük eleven élet. Mozgalomjellegükből folyik, hogy időnkint pangást is kell észlelnünk. Ez természetes, mert a szél sem fúj mindig egyforma erősen. A mozgalomjellegből következik az is, hogy a vezető személye sokkal nagyobb mértékben játszik szerepet, mint pl. valamilyen tantárgy tanításánál. Ugyancsak a mozgalomjelleg hozza magával azt is, hogy noha, mint látni fogjuk, határozott irányításra van szükség, éppen, mert állandóan kapcsolatban kell lenniök az eleven élettel, nem lehet mindent szabályozni bennük és nem szabad őket gúzsba kötni. b) Valamelyik ifjúsági egyesület élén állni a vezetőtanár számára nem egyéni kedvtelés. Ez a megállapítás két irányban kell, hogy éreztesse hatását, a) A vezetőtanár működése nem lehet egészen ötletszerű, és egyéni fejlődésének egyszerű függvénye, b) viszont fordítva az iskola részéről a vezető tanár működése nem lehet meg nem becsült mellékes passzió, amit az iskola eltűr, néha dicsekszik vele, egyébként azonban sem erkölcsileg, sem anyagilag nem vonja le azt a következtetést, hogy a rátermett vezetőtanár a nevelés szent művészetét gyakorolja. c) Elkerülhetetlen az egész fiú életének rendezése. Világosan tisztázni kell, mire van szükség és olyan módon kell hivatalosan elosztani az időt az egyik szükségesre, hogy a másik szükséges se maradjon el. Okvetlenül szükség van tanterv-revizióra is. d) Az ifjúsági egyesületekben való részvétel nem merő kedvtelés a fiúk számára sem, hanem nevelődés. Ebből következőleg úgy kell irányítani az iskola életét, hogy növendékeinek lehető legnagyobb százaléka kapja meg részét abból a nevelődésből, amit az ifjúsági egyesületek nyújtanak. e) Elkerülhetetlen az ifjúsági egyesületeknek valamilyen központi irányítása. Nemcsak egy iskolán belül, hanem valamennyi iskolára vonatkoztatva. Rendkívül sokat jelentene a Szemlér Ferenc hangoztatta „egyszerű, szerény, de céltudatos és gyakorlati központi értesítő, hacsak a vezetők számára is, amely kizárólag, mint az említett központi szerv hivatalos tudósítója helyet adna az állandó vizsgálódás konzekvenciáinak". f) Ha világossá vált előttünk, hogy az ifjúsági egyesületek életének, időpontjainak igazi rendezése nem képzelhető el az ifjúság egész életének rendezése nélkül, kétségtelen, hogy a csak oktató, csak testnevelő és csak szentségeket kiszolgáltató tanárok mellett vagy között szükség van olyan nevelő tanárokra is, akik a gyereket nemcsak egy szempontból nézik, hanem egész életét tekintetbe veszik. Ahhoz, hogy ezt a nevelőtanárok megtehessék, elengedhetetlenül szükséges, hogy együttéljenek a fiúkkal. Iskolában, kiránduláson, játékdélutánon, társaságban. Ezeknek a nevelő tanároknak a fiúk embereinek kell